Viszlát nejlonzacsi, hello vászonzsák!

Le merném fogadni, hogy legtöbbünk a műanyag zacskók kiiktatásával indul el a nullhulladékos háztartás felé vezető úton, ami nem meglepő, hiszen az elmúlt egy-két évben óriási hype alakult ki a műanyag-ellenesség körül. Itt egy cikk az óceáni szennyezésről, amott egy interjú valamelyik csomagolásmentes üzlet vezetőjével és posztok, mindenhol szemet gyönyörködtető posztok a hulladékmentes nagybevásárlásról. Az sem lehet utolsó szempont, hogy az eldobható szatyrok lecserélése könnyű és gyors lépés a kezdő környezetvédők számára, így sok zero waste blogger ezzel a javaslattal nyitja meg jó tanácsainak listáját. Többek között én is 🙂

Cseréld le a zacskókat, és kész. 

Nem emlékszem pontosan, mikor és hol ötlött fel bennem először a gondolat, hogy ideje lenne véget vetnem a műanyag zacskók használatának, de nem magától kapcsolt fel a fejem fölött az a bizonyos villanykörte. Bár sokáig úgy véltem, tudatos környezetvédő vagyok, valójában másokhoz hasonlóan csak elmerültem az újrahasznosítás illúziójában és éveken keresztül nyugodt szívvel tépkedtem a nejlonzacsikat a zöldségesnél, a kisboltban, a piacon vagy a ruházati áruházakban, azt hittem, elegendő szelektív kukába dobni a műanyagot. Majd kiválogatják, gondoltam, és akkor nem lesz több szemét.

A valóság az, hogy a szelektálás csak félmegoldás. Mivel nem vagyunk képesek a végtelenségig újrahasznosítani a műanyagot és az emberiség/kormányok nagyobbik része egyelőre nem is törekszik rá, tulajdonképpen minden darab szatyorral vagy zacskóval növeljük a világ szennyezettségét. Az egyetlen épkézláb alternatíva a megelőzés.

Miután elhatároztam, hogy ideje száműznöm a  műanyag zacskókat a háztartásomból, elkezdtem valamiféle zöld megoldás után kutatni. A prevenció miatt lemondtam a boltokban megvásárolható kész vászontasakokról és a kézzel varrott függönyzsákok mellett tettem le a voksom, a megvalósítás azonban akadályokba ütközött, ugyanis nem tudok varrni. Jó, ez enyhe túlzás, a zoknikat gond nélkül megstoppolom és bármikor összefércelem a kiszakadt lepedőt, de én igazán erős, tartós zsákokra vágytam, amiket akkor is tíz évig használhatok, ha hetente megpakolom őket két kiló zöldséggel. Amik nem foszlanak el, nem szakadnak ketté a varrások mentén.

Mire valók az ügyeskezű anyósok?

Hát arra, hogy megvarrják a zsákjainkat 🙂 Az én anyósom nemcsak ügyeskezű, hanem roppant segítőkész is, úgyhogy a tervem hallatán nyomban előtúrt a gardróbból egy régi, felesleges függönyt és a varrógépén elkészítette nekem a zsákokat.

 

Sima csipkefüggöny – ha nem csak piacon vásárolsz, fontos az átláthatóság, a kasszás munkáját könnyíted meg azzal, hogy nem kell ellenőrizgetnie, mit rejt a zsákod. Maradék szalaggal zárható és nagyon strapabíró. Egyetlen hibája, hogy nehezen tapad meg rajta a kinyomtatott árcímke, de némi odafigyeléssel azért nem fog elveszni a bevásárlókosár alján.

Ha te magad nem tudod megvarrni a zsákokat vagy senkit nem ismersz, aki elkészíthetné, érdemes megérdeklődni a zero waste csoportokban ( pl. Háztartásom hulladék nélkül ), nincs-e valaki, aki olcsón megcsinálja helyetted. Végső esetben természetesen meg is veheted a zsákokat, az sem ördögtől való.

A megelőzés fontossága miatt azonban felhívom a figyelmed arra, hogy egy valójában hulladékmentességre törekvő személy soha nem dobja ki a jó állapotú műanyag holmijait, csak mert nem illik bele az online blogvilág által kialakított csili-vili képbe! Ez érvényes a műanyag zacskókra és szatyrokra is, először használd őket el vagy hajtsd össze és rakd el a táskádba a biztonság kedvéért, hátha véletlenül otthon felejted a vászonzsákokat.

Nem kell félni a zsörtölődő eladóktól

Hidd el, tartós zsákkal vásárolni nem ciki. Még Gergő is szégyentelen nyugalommal tolja oda a kasszáskisasszony elé a bebugyolált árut, holott eddigi tapasztalataim alapján a férfiak kevésbé fogósak a hulladékmentességre (tisztelet a kivételnek) és kínosabbnak érzik az eltökélt világmegváltást.

Az elmúlt két évben, mióta tudatosan kerüljük a műanyag zacskók használatát, soha nem ért bennünket negatív élmény a magyar piacokon vagy a németországi üzletekben, maximum meglepődést váltott ki a saját szatyrunk. Egyetlen elégedetlenségtől idegbeteg eladó sem röffent rám tíz másik ember előtt, hogy mégis mi a francot akarok a zsákjaimmal, pedig sokan látjuk lelki szemeink előtt ezt a jelenetet az első tatyakos vásárlás miatt izgulva 🙂

 

 

 

 

Ez is érdekelhet

Szólj hozzá!

avatar
  Subscribe  
Visszajelzés