Vintage esküvő – tippek és trükkök, ha szűkös a keret

Az esküvői trendek pár évente jönnek és mennek, divat volt már a kreppapír, a vállnélküli ruha, a viccesnek szánt “zenemegszakadós” nyitótánc, amikor én mentem férjhez 2017-ben, akkor éppen a vintage vonal hódított. A véletlen furcsa játéka, hogy jómagam mindig is rusztikus-vintage stílust képzeltem el a nagy napon, sok-sok csipkével és pasztell színekkel, úgyhogy első körben jól megszédítettek azok a gyönyörű dekorációk, amikkel tele volt az internet. Második körben árajánlatokat kértem és kijózanodtam 😉

Szögezzük le, kedves menyasszony ( vőlegény úgysem nyit meg ilyen cikkeket, haha ), hogy olcsó lagzi manapság nem létezik, maximum akkor, ha a saját kertedbe invitálod meg a rokonokat és barátokat egy kis dorbézolással egybekötött gulyásfőzésre. Ez sem rossz ötlet egyébként, de a többség valahogy nem erre vágyik.

Az esküvőkre komplett iparág épült fel az elmúlt évtizedekben, aminek következményeként elárasztanak bennünket a flancosabbnál flancosabb kézfogókról készült képek, csokiszökőkút, galambok a templom előtt, Nótár Mary élőben – talán te is többet képzelsz el, mint amennyire futja a pénztárcádból. Ha nem akarsz sok milliót elverni egyetlen napra, akkor bizony marad a költségek racionalizálása és a kompromisszumkötés. A keret nálunk is szűkösnek bizonyult egy álombeli lagzihoz, úgyhogy nem lett annyira vintage, mint eredetileg terveztem, de azért elégedett voltam a részletekkel. Bár csipke lehetett volna több.

A posztomban összeszedem neked azokat a pontokat, amelyekkel sikerült kissé lefaragnom a költségekből és mégis megmaradni a rusztikus-vintage jellegnél, illetve megosztok néhány képet is, hátha segítségedre lesz a saját esküvődnél.

Meghívó: először szerettem volna magam elkészíteni az interneten talált ötletek alapján, de az első nyomtatás után rájöttem (rájöttünk), hogy a kézügyességem kevés ahhoz, hogy igazán szép meghívót csináljak, így maradtam a kép alapján leadott rendelésnél. Az alapanyagot alkotó újrahasznosított papír és tortacsipke “olcsónak”számítanak, szóval maga a meghívó sem került sokba azokhoz az árakhoz képest, amiket a neten láttam. Helyi kis cégnél csináltattam, nyilván ez is számít, mert népszerű online esküvői webáruházakban 6-700 forintos darabáron találtam akkoriban a miénkhez hasonló meghívókat.

Dekoráció: ez az esküvők egyik legdrágább pontja, úgyhogy érdemes olyan termet kinézned, ami önmagában is szép és nem szorul komoly cicomázásra, különben több száz ezer forintodba fog fájni díszítés. Szép terv, hogy megcsinálod magadnak, de nagyon macerás tud lenni a dolog, pláne az esküvő napján. Mi helyszínválasztáskor az étterem által adott dekorációt is belekalkuláltok az összehasonlításba, és nagyon jól jártunk vele, mert ingyen kaptuk a székszoknyákat- és masnikat, a csipketerítőket, egy fényképcsipetőt táblát, a menütervet, az asztalszámokat, valamint a lenti képen látható fakorongot a vázával. Tulajdonképpen csak a fényfüggönyt, a háttérre rögzített papírvirágokat, a lampionokat és a külső szertartáshelyszín díszítését kértük, és már az brutál áron volt, ha mindent dekorostól kérünk, biztosan belekerült volna 2-300 ezer forintba csak a díszítás. Költsön ennyit székszoknyára meg terítőre az, aki meghibbant…

Virágok: az ember elsőre azt hinné, nem nagy tétel a virágvásárlás, aztán megrendeled a csokrod, kérsz három fej hortenziát az asztalokra és csakhamar százezer forint felett jársz. A vintage szerencséje, hogy nagy szerepet kap benne a fehér rezgő, ami az egyik legolcsóbb virágok egyike, viszont szépen mutat zsákvászonnal és csipkével vegyítve. Mi minden asztalra ilyet kértünk dekorációnak és a hajamba is ezt tűztem. A stílus másik jellegzetes virága a peónia (ismertebb nevén babarózsa), ez kevésbé pénztárcakímélő választás, de a dekorosom annak idején jó szívvel ajánlotta helyettesítésére a vuvuzela rózsát, ami állítólag olcsóbb. Én végül a babarózsa mellett maradtam, mert nem bírtam lemondani róla, de a vuvuzela is nagyon szép 🙂

Menyasszonyi ruha: elérkeztünk a kompromisszumkötés legnehezebb pontjához, hiszen mindenki gyönyörű ruhában szeretne férjhez menni, a tökéletesen romantikus vintage ruha azonban drága mulatság. Miért? A rengeteg csipke és a minőségi, lágyan omló tüll miatt. Én hosszas gondolkodás után végül a varratás mellett döntöttem, egyrészt, mert külföldről könnyebbnek tűnt leszervezni 1-2 próbát, mint hetekig járni a szalonokat, másrészt azt gondoltam, ha úgyis ráköltök 100+ ezret, inkább megveszem és később eladom (de hadd ábrándítsalak ki, nagyon nehéz eladni egy használt menyasszonyi ruhát, évekbe telhet és alig 40-60 ezret kapsz majd érte. Az enyém még itt van a szekrényben 😉 ). A kompromisszum jegyében úgy döntöttem, a ruhámnak csupán a felső része lesz csipkével díszített, alá egyszerű, abroncstalan tüllszoknyát kértem, így viszonylag korrekt árajánlatot kaptam, bár utólag egyáltalán nem voltam megelégedve sem a kiszolgálás stílusával, sem a ruha minőségével, de azért a pénzért, ami belefért a keretbe, bérelni sem tudtam volna különbet.
Ilyen az, ha az átlagember nem a Daalarnánál varratja a ruháját… 😉

Torta: nagyon egyszerű és költséghatékony dolog letisztult vintage tortát készíttetni, mert elegendő, ha a pasztell színű bevonatra dekorációként rátűznek néhány virágot, szalagot vagy rezgőt. Nincs szükség csicsás apróságokra. A mi tortánk kicsit bénára sikerült, nem pont olyan lett, mint az elküldött képen látható, de fogjuk rá, hogy minden lagzin történnek hasonló bakik.

Egy kis tanulság a végére:

Az esküvőm előtt gyakran találkoztam olyan véleményekkel, miszerint a lagziknak nagyobb a füstje, mint a lángja és húsz év múlva úgysem emlékszik rá senki, milyen dekorációt választottál vagy hogy nézett ki a tortád – tudod, teljesen igazuk van 🙂 Az összhatás természetesen fontos dolog, mert egy szép hely hangulata maradandó nyomot hagy az emberben, de ennyi az egész. Nincs olyan ember, aki értékelni tudná azt a rengeteg órát, amit a színben mindenhez passzoló székszonya kiválasztásával töltöttél, hiszen a meghívottak számára az esküvődben rejlő részletek nem olyan fontosak, mint neked. Te talán emlékszel rá, milyen virág volt az asztalon az unokatestvéred esküvőjén 10 évvel ezelőtt?

A tanulság mindebből az, hogy nem kell túlspiláznod a dolgokat és vagyonokat elszórnod a virágkölteményekre, gyertyákra vagy brüsszeli csipkére, mert a hangulat fontosabb, mint a dekoráció. Pálinkára költs, ne csokiszökőkútra 🙂

Ha tetszett a posztom és szívesen olvasnál még hasonló praktikákról vagy gondolatokról az életed megkönnyítéséhez, kedveld a Facebook oldalam >>ITT<< vagy a blog jobb oldalán található Facebook-dobozon keresztül 🙂

Ez is érdekelhet

Szólj hozzá!

avatar
  Subscribe  
Visszajelzés