Útinapló #2 – Kefalónia, a legszebb görög sziget

A “legszebb” jelzőt eredetileg nem én aggattam rá a Jón-szigetek legnagyobb földdarabjára, nem is tehetném, hiszen ez az egyetlen görög terület, ahol eddigi életem során megfordultam, de kétségkívül káprázatos természeti adottságokkal bír a dimbes-dombos sziget. Kefalónián 2017-ben jártunk a nászutunkon, egy félig hátizsákos, viszonylag low-budget utazás keretében, a gyakori tévhittel ellentétben ugyanis nincs szükség négy-ötszázezer forintra ahhoz, hogy a nyaralóidény közepén jussunk el a felkapott görög szigetekre. Persze, egy kis költségvetésűre tervezett utazás bizonyos lemondásokkal is jár, de én személy szerint inkább választom a fapados nyaralást, mint a semmilyen nyaralást 🙂

Hosszas tanakodás után a buszos utazás mellett döntöttünk, egyrészt azért, mert a légi útvonal nem nagyon fért volna bele a szűkösre szabott keretbe, másrészt azért, mert a férjem a korábbi repülős tapasztalatai alapján azt mondta, soha többé repülő – na, a közel huszonnégy órás, botrányosra sikerült odaút után gyorsan megváltoztatta a véleményét. Most már a soha többé busz elvet vallja. Az út viszontagságairól és a szervezés pocsék minőségéről oldalakat lehetne írni, maradjunk annyiban, hogy a hazafele út során mindent beborító háromnapos pisiszag után (tudniillik, nem ürítenek tartály az oda-visszaút közben) legközelebb kétszer meggondolnám, elindulok-e valahova busszal. Az általunk választott társasággal biztosan nem, de a buszos utak javára legyen szólva, az utastársak többsége rendszeresen járt így nyaralni, és állításuk szerint más társaságoknál még sosem tapasztaltak ilyen problémákat – jó tanács tehát, hogy sose utazzatok olyan busztársasággal, amelyiken wc-re nyílik lehetőség.

A kezdeti nehézségek ellenére Kefalónia hatalmas élmény volt számomra, néha azt gondolom, az összes további nyaralásom ehhez fogom mérni a jövőben. Egy ellátás nélküli, olcsó panzióban foglaltunk szállás Lassin, közvetlenül a “főváros”, Argostoli mellett. A tenger mellé eső főúton rengeteg étterem, bolt, bazár várta a turistákat, nyilván a megszokottnál magasabb árakon, de mint néhány nap elteltével megtudtuk, található egy Lidl is a szigeten, azaz nem feltétlenül kell a helyi kisboltokban bevásárolni panziós ellátás esetén. A tenger mindössze pár percre volt a szállásunktól, és mivel Argostoli a déli partszakasz mellett található, számtalan különféle strand közül választhattunk a homokostól kezdve, a szikláson keresztül a hínárosig. Az utóbbit mondjuk nem próbáltuk ki 🙂

Mi a strandolás mellett kalandozni érkeztünk Kefalóniára, úgyhogy a szervezett háromórás busztúra helyett kibéreltünk egy páros quadot, ezzel jártuk be három nap alatt majdnem az egész szigetet saját szervezésünkben. Az olcsóbban bérelhető kismotor nem jó, az első nap kipróbáltuk ugyan, de miután egy dombtetőn leállt a motor az erőlködéstől, gyorsan ráfizettünk inkább egy nagyobb teljesítményű járműre (autó is bérelhető, viszont elég borsos az ára). A legnépszerűbb turista-célpontok egyébként tömegközlekedéssel is elérhetőek Argostoliból.

Mi mindent jártunk be Kefalónián három nap alatt?

Megnéztük az Argostoli mellett épült Szt. Theodor világítótornyot. Az 1953-as nagy földrengésben sajnos elpusztult az eredeti épület, úgyhogy ez már a régi mintájára épített új torony, de ez tulajdonképpen semmit nem vont le a szépségéből.

Sikerült pont dél körül beszállni a Melissani-tó egyik kis csónakjába. A tavat 1951-ben fedezték fel, amikor a földmozgások miatt beszakadt a barlang teteje, ma ez Kefalónia egyik legismertebb látványossága. 11 és 13 óra között érdemes meglátogatni a tavat, ekkor felülről tűz be a nap, a víz pedig a legszebb türkiz színben játszik – és ez az, amiről a szervezett busztúrán lemaradtunk volna, a többiek elmondása alapján csak délután négy körül értek oda, tehát nem sokat láttak a csodából.

A Drogarati-cseppkőbarlang a Melissani-tótól nem messze található, itt gyakran koncerteket is rendeznek a kiváló akusztika miatt.

Meglátogattuk a Myrtos Beach-et egy fürdőzés erejéig és felülről is megcsodáltuk az öblöt, amelyet egyébként már többször is Görögország legszebb strandjának választottak. A Myrtosról azért meg kell jegyeznem, hogy bár tényleg gyönyörű, fürdőzésre kevéssé alkalmas, ugyanis a természetes körülmények megőrzése miatt itt nincsenek telepített napágyak, bárok és wc-k, ami turista szempontból nézve kicsit kellemetlen. Miért? Mert a tűző nap elől nem lehet árnyékba vonulni, ráadásul a repülővel vagy busszal érkező turisták általában nem készülnek külön napernyővel és hűtőtáskával. Szerencsére, van elég strand Kefalónián, ahol ezek híján is jól érezhetjük magunkat.

A quadtúránk során ellátogattunk a Robola borászatba, ahonnan sikerült két-három üveg finom borral hazatérnünk. A borászat mellett áll a Gerasimon-kolostor, ez kimaradt, mert teljesen kiment a fejünkből, hogy a kolostor csak kendővel, visszafogott ruhában látogatható…

A három napba sikerült becsempésznünk Fiskardót, a sziget legészakibb falvát, az egyetlen helyet, amelyik túlélte a nagy 1953-as földrengést. A kikötőjéről és halászatáról ismert faluban semmiképp nem szabad kihagyni az éttermeket, én helyben fogott szardíniát rendeltem. Útközben sikerült távolról megnézni Assost is, az időhiány miatt azonban nem tudtuk meglátogatni a kis falut.

A konkrét turistalátványosságokon túl rengeteg dolgot láttunk még Kefalónián, számtalan strandon jártunk a sziget különböző pontjain, végigrobogtunk a fenyőerdőkkel tarkított dombságok között, sok-sok kis faluhoz volt szerencsénk, tengerparti éttermekhez, görög kóbor macskákhoz (mindenhol ott vannak és imádnivalóak), villanegyedekhez, szőlőültetvényekhez, macskaköves ösvényekhez, türkiz öblökhöz, teknősetetéshez Argostoliban. Kefalónián azonban olyan sok a látnivaló, hogy három nap quaddal kevés az egész sziget felfedezéséhez, így sajnos több helyszín kimaradt: nem láttuk közelről az assosi erődöt, kimaradt a Gerisamos kolostor, ahol a mai napig őrzik az alapító mumifikálódott testét, lemaradtunk a híres víznyelőkről, a Szt. György vár romjairól, az Ainos Nemzeti Parkról és Lixouri híres vöröshomokos tengerpartjáról, Ithakáról. Van még miért visszatérni Kefalóniára, a szép tengerparton túl.

Mit ajánlok leginkább Kefalónián a megszokott egy hetes utazásokon belül?

A sziget két legnépszerűbb turistaövezete Lassi és Sami, saját tapasztalataim alapján mindenképp az előbbit ajánlanám. Lassi közvetlen közelében terül el a legtöbb látványosság, a távolabb esőket pedig könnyű innen busszal megközelíteni. Plusz pont, hogy változatosak és melegek a tengerpartjai, az északon fekvő Saminál vagy a Myrtos-öbölben érezhetően hidegebb volt a víz, a hozzám hasonlóan fázósaknak ez kellemetlen meglepetés lehet 🙂

A látványosságok közül szerintem kihagyhatatlan Assos, a Melissani-barlangtó, valamint a világítórony és a közelében található víznyelők. A barlangtóba és a cseppkőbarlangba néhány euró a belépő, a többi helyszín ingyen látogatható, tehát lényegében csak az odajutás költségeivel kell számolni, de a világítótorony környéke Lassiból például gyalog is elérhető.

 

A görög vendéglátás során pedig ne lepődjünk meg azon, hogy néha akár több órás procedúra is lehet a vacsora az étterembe üléstől kezdve a fizetésig, itt nem sietik el a dolgokat a pincérek. Dehát nyaralunk, belefér. 

Ha tetszett a posztom és szívesen olvasnál még hasonló témákban, kedveld a Facebook oldalam >>ITT<< vagy a blog jobb oldalán található Facebook-dobozon keresztül 🙂

Ez is érdekelhet

Szólj hozzá!

avatar
  Subscribe  
Visszajelzés