Útinapló #1 – A Makadi-öböl és a kommersz all inclusive bája

Októberben Egyiptomban jártunk, a Hurghadától kb. 20 km-re fekvő Makadi-öböl egyik ötcsillagos (khmm… mínusz kettő) szállodájában töltöttünk el egy hetet. Az előzetes informálódás során mindenféle véleménnyel találkoztunk az interneten, többek között olyanokkal is, miszerint Hurghada környéke a prolik gyűjtőhelye, gazdag turistáknak kiépített kamuparadicsom és valószínűleg felrobbantanak bennünket a terroristák valamelyik túra során. Nos, jelentem, túléltük 🙂

Miért választottuk a Makadi-öbölt?

Gergő búvárkodni szeretett volna a korallzátonyok között, nekem régi álmom volt látni a több ezer éves egyiptomi kultúra romjait és bizony örültünk, hogy egyáltalán eljuthatunk Egyiptomba. Az ország igazi arcát bemutató, tényleg minden látványosságot lefedő nílusi hajóutak kétszer ennyibe kerülnek, a hátizsákos szervezés nem igazán megoldható, a magunkfajta gyakorlatlan utazóknak maradt hát a “proli” Makadi. Nekünk ez is megérte.

Tengerparti naplemente az utolsó estén. A nap egyébként ötkor ment le, ekkor mindenkit kiparancsoltak a vízből.

A nyaralás szép volt, jó volt, de akadtak bőven problémák és furcsaságok is, amelyekre jobban felkészülhettünk volna, ha valaki előre beavat, mennyire döcögősen mennek a dolgok errefelé. Mivel nagyon sokan nézik ki úticélként a Makadi-öbölt, a mai posztomban összefoglalom, mi tetszett és mivel voltam elégedetlen az egyhetes kiruccanásunk során, hátha nyújt neked némi segítséget a jövő évi nyaralás eldöntésekor.

Mi tetszett a Makadin töltött egy hétben?

  1. A szállodakomplexum kinézetre valóban ötcsillagos, gyönyörű és rendezett volt minden, nyomát sem lehetett látni a tipikus egyiptomi szemetelésnek, bár ez nyilván annak köszönhető, hogy a Makadi-öböl távol van a várostól, ide tényleg csak a vendégek és a dolgozók léphetnek be. A mi szállodánkhoz (Sunwing Waterworld) tartozott egy hatalmas vizipark gyerekeknek, felnőtt csúszdák, tengerparti bárok, sétányok, fagyizó és egy bazársor. Szó, mi szó, soha nem jártam még ilyen szép hotelben.

                                                             Apró részlet a szállodába egyik medencés részéből.
  2. A tengerpart lélegzetelállítóan szép és tiszta, a szállodák partjai között egy sétányon keresztül át lehet járni, így volt szerencsénk homokos és kavicsos részhez is, illetve rengeteg színes (bár néhol lepusztult) korallzátonyhoz. A sznorkelezés azoknak is adott, akik hozzám hasonlóan nem tudnak úszni, mert a sekély részek mentén sok elkerített korallzátony található. Isteni meleg volt a víz, a mi szakaszunkon folyamatosan mélyült a homokos part.

                             A Grand Makadi híres stége, ahonnan szuper sznorkelezésre nyílik lehetőség.
  3. A svédasztalos étkeztetés elég változatosra és finomra sikerült: grillezett és szószban készült húsok (főleg hal, semmi disznó), levesek, többféle köret, különféle sajtok, teljes kiőrlésű bagettek, reggelire omlett és tükörtojás, sokféle gyümölcs és zöldség, helyben sült pita. A svédasztalos büfén túl különféle éttermekbe – mexikói, francia, grillterasz – foglalhattunk helyet az all inclusive ellátás keretében, habár ezek színvonala nagyon hullámzott.
  4. Rengeteg programból lehet választani, amelyek között viszonylag olcsóbbakat is talál az ember. Mi kettőre fizettünk be, az első félnapos sivatagi túra volt: egy óra quadozás a sivatagban, majd jó hangulató jeepezés a beduin faluig (fel-le a dombokon, emelkedőkön), ahol helyi teát ittunk, ebédeltünk, krémeket és gyógyfüveket vásárolhattunk, kipróbáltuk a tevegelést, egzotikus állatokat fogdostunk és hazafelé megálltunk, hogy megnézzük a naplementét a sivatagi hegyek között. Ha akadt program, amit mindenki élvezett, ez volt 🙂
                                                                                 Állatok a sivatagi túrán.

    A másik program az egynapos buszos luxori kirándulás volt, itt lehetőségünk nyílt betekintést nyerni a valódi Egyiptomba, ugyanis a város előtt több tíz kilométeren át nyomornegyedeken keresztül vitt az utunk, befejezetlen épületek és teleszemelelt utcák között. A program részeként megtekintettük a karnaki templomot, a Királyok völgyében három sírt ( én befizettem a Tutankhamon-kamrába is, de nem érte meg ) és a Memnón-kolosszusokat. Tudjátok, tényleg hihetetlen ott járkálni a több ezer éves egyiptomi épületek között, a saját szemünkkel látni a falra vésett hieroglifákat és elképzelni, vajon hogy éltek egykor az emberek, miképpen húzták fel a hatalmas oszlopokat, hogyan érezhették magukat akkoriban a szentnek számító falak között…? Nekem ez volt a legnagyobb élmény, szerintem kihagyhatatlan legalább egy ilyen kulturális program az egyiptomi nyaralás során.

                            Királyok Völgye. A sírok gyönyörűek, de nem lehetett fotózni odabent.
  5. Végig biztonságban éreztük magunkat. Az otthoni riasztgatások és migránsmánia ellenére egyetlen percig sem aggódtam az életünk miatt, nem ért bennünket semmiféle atrocitás a bazárokban, senki nem szólt be, nem nézett ránk csúnyán, nem akart durván ránk sózni két eurós vackokat. Ha nem tudnám, hogy Egyiptomban korábban történtek terrorista cselekmények, eszembe sem jutott volna, hogy egy közbiztonságilag talán labilis országban nyaralok.

                   A karnaki templomban. Ez volt számomra a nyaralás csúcspontja.

Mi nem tetszett a nyaraláson?

  1. A szervezés, a szervezés és mégegyszer a szervezés, ami csapnivalóan rosszra sikerült, mind az oda-vissza utazás, mind a programok terén. A gépünk fél 2-kor landolt, de délután fél öt lett, mire odaértünk az egyébként harminc percnyire lévő hotelhez, a reptéren belül ugyanis senki nem várta a csoportot, aki irányította volna a vízumvásárlást, a beléptetést és csomagátvételt, így elnyúlt kissé az adminisztráció. A szállodába érve közölték, hogy az általunk lefoglalt szobák időközben megteltek, nincs szabad hely és az egész csoportnak át kell mennie a szomszédos szállodába… na, itt akadt ki mindenki, de hiába reklamáltunk a portán, egyszerűen nem volt hely. Utólag azért beismerem, sokkal jobban jártunk az új, magasabb árkategóriás szállásunkkal 🙂

    Állítólag kézzel készülnek az alabástrom üzletben megvásárolható szobrok, de nehéz volt elhinni, inkább turistacsalogató tűnt az egész.
  2. Tengerpart terén kicsit másra számítottam. Nyaralás előtt sok képet láttunk a Grand Makadi előtti stégről és partszakaszról (ez lett volna az eredeti hotelünk), de lényegében egy képről sem lehetett megállapítani, hogy maga a tengerpart az átlagember számára úszkálásra alkalmatlan. A partot sziklák szegélyezik és csak egy-két kiépített lejáraton keresztül lehet bejutni, kb. 100 méteren keresztül térdig ér a víz, majd hirtelen mélyül 5-8 méterre, szinte átmenet nélkül. A szomszédos hotelek partszakasza dettó. Itt mondom azt, hogy nagyon jól jártunk a szállodacserével, mert nálunk kezdődött a szakaszosan mélyülő, homokos part, úgyhogy végül megmerítkezhettem a tengerben anélkül, hogy izgulnom kellett volna, hányat léphetek még, mielőtt megfulladok. Ha az eredeti szállodába kapjuk a szobát, egy nap után halálra untam volna magam a használhatatlan parton 🙂

                                          Egyes szállodáknál nagyon csúnya volt a part széle, itt senki nem úszott.
  3. Az “ötcsillagos all inclusive” italkínálat annyira kommerszre sikerült, hogy jóformán csak palackos vizet és bort ittam a nyaralás alatt, plusz egyszer frissen facsart narancslevet, amiért külön fizetni kellett. Első este bepróbálkoztunk egy mojitoval és pina coladaval, de miután a műanyag szappantartónak kinéző flakonból(!) kiadagolt koktél ihatatlanra sikerült, nem próbálkoztunk többet. Olcsó, porból készült gyümölcslevek, gyenge sör, felvizezett kávé jutott az asztalokra. Az all inclusive büfé – bár maguk az ételek nagyon finomak voltak –  zárás előtt egy órával többnyire kifulladt, mert a kaják jelentős része elfogyott.
  4. Állandóan izgulni kellett, vajon elkapjuk-e az egyiptomi fosós-hányós vírust. Bár csapvizet természetesen nem fogyasztottunk, a jégkockát elutasítottuk és a fogunkat is palackos vízzel mostuk (nesze neked, hulladékmentesség), egyre több embertől hallottuk, hogy kiütötte a hasmenés és láz. Mi szerencsére megúsztuk, pedig eleinte ettünk a nyers (ki tudja, mivel mosott) zöldségekből, de a nyaralást kicsit beárnyékolta, hogy nem tudtunk nyugodt szívvel elfogyasztani egy vacsorát. A programok előtti esetleges hascsikarásokról nem is beszélve, egy fél éjszakát töltöttem álmatlanul amiatt, vajon tudunk-e menni a másnapi túrára 😉

                                                                      Részlet a karnaki templom faláról.
  5.  Milliónyi, bosszantó apróság, amit kár lenne külön pontokba szedni. Az, hogy hazafelé reggel 4.30-kor indult a gépünk, de már 1.30-ra ott kellett ülnünk becsekkolva a reptéren. Az, hogy tüdőgyulladást lehetett kapni a buszos légkonditól. Az, hogy miután egy alabástrom üzletben üveges colával kínáltak minket, valaki látta, amint a használt, mosatlan üvegeinkbe műanyag flakonból öntik vissza a colát, hogy présgéppel rányomják a fémkupakot ( vajon hányan ittak belőle előttünk???). Az, hogy a luxori túrán a béna szervezés miatt kimaradt a Hatsepszut-templom megtekintése. Az, hogy éjszaka nem lehetett a szálloda medencéiben fürdeni. Az, hogy a túra előtt egyeseknek elfelejtettek reggelit csomagolni, bár amilyen csomagot kaptunk, talán ők jártak jobban.

Kinek ajánlanám Makadit, mint úticélt egy nyaraláshoz?

Búvároknak és az egyiptomi kultúra iránt érdeklődő, programéhes embereknek. Őszintén megmondom, szerintem azért nem éri meg ide jönni, hogy csupán a tengerparton feküdj és a vízben úszkálj, ha pihenős típus vagy, találsz olcsóbban és közelebb is türkiz tengerpartot, ahol elheverészhetsz egy hétig. Az egyiptomi nyaralás abban különbözik más, európai nyaralásoktól, hogy itt lehetőséged nyílik megtekinteni egy ősi civilizáció maradványait, látni a sivatagi naplementét, kipróbálni a tevegelést vagy lemerülni a színes korallzátonyok közé.

Kisgyerekes családoknak a fentiek miatt szintén nem ajánlanám, bár nagyon sokan jöttek nyaralni 0-6 éves lurkókkal. A probléma az, hogy ilyen kicsi gyerekek nem bírják a több órás programokat a tikkasztó melegben, tehát megint nem marad más lehetőség velük, mint a parton homokozni, ezért viszont kár eljönni Egyiptomig és kifizetni egy vagyont a nyaralásra. Pláne, hogy végig azon kell majd izgulnod, vajon a gyerek elkapja-e a hasmenést és ha igen, hogy viseli a szervezete…?

                                                 Hajókirándulás a Níluson, háttérben a Királyok völgye.

Visszajönnék-e megint Makadiba?

Nem. A környékről elérhető egyetlen valamire való kulturális program a luxori kirándulás volt, minden más átlagturista által elérhető szervezett látványosság túl messze van, tehát legközelebb nem tudnék mit csinálni, csak a tengerparton ülni egy hétig. Ami egyébként nem rossz dolog, csak nem az én világom 🙂

Te jártatok már Egyiptom valamelyik üdülő övezetében? Milyen tapasztalataitok voltak a hellyel?

Ha tetszett a posztom és szívesen olvasnál még hasonló praktikákról vagy gondolatokról az életed megkönnyítéséhez, kedveld a Facebook oldalam >>ITT<< vagy a blog jobb oldalán található Facebook-dobozon keresztül 🙂

Ez is érdekelhet

1
Szólj hozzá!

avatar
1 Comment threads
0 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
1 Comment authors
Nagy Károly Recent comment authors
  Subscribe  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Nagy Károly
Vendég
Nagy Károly

😀