Tévézni vagy nem tévézni? Így látom én.

Úgy tűnik számomra, az utóbbi években divat lett kidobni a televíziót az otthonokból vagy legalábbis letagadni, mennyit ülünk a képernyő előtt – talán ezért támadt olyan érzésem, mintha a tudatos életmódba nem illene bele a TV. Mintha kizárólag valami “értelmesebbet” kellene csinálom esténként, például Shelley-verseket olvasni a csillagos ég alatt.

A külföldön töltött éveink alatt egyébként tényleg teljesen le is szoktunk a tévézésről, nem volt magyar adónk, a nyelvet pedig nem beszéltük olyan magas szinten, hogy élvezhető legyen a német tartalom, szóval jóformán csak az innen-onnan beszerezhető mozifilmek és a Yotube-on  magyarul fellelhető ismeretterjesztők maradtak nekünk. De jó volt ez így, én húsz különböző verzióban is meg tudom nézni az ókori egyiptomi kultúra felemelkedését.

Csakhogy, ennek eredményeképp egy időben aztán tényleg elgondolkodtam rajta, kell-e nekünk egyáltalán televízió? Elvégre, nem néztünk napi rendszerességgel sorozatokat vagy filmeket és nem tartottam célszerűnek rászoktatni magunkat, hogy egész nap háttérzajként szóljon a tévé. A csatornák 90%-a egyébként is tiltólistás nálunk, nem sznobizmusból, de lássuk be, az adók javarésze totál ostoba és értéktelen műsorokat gyárt, mi meg nem vagyunk kíváncsiak celebekről szóló valóságshowkra vagy a harmincadik énekes tehetségkutatóra. Nekem ez időpazarlás.

Akkor miért van mégis televíziónk?

Szívesen mondanám, hogy a vitát kizárólag a férjem döntötte el, aki ragaszkodott hozzá, hogy a nappaliban márpedig legyen tévé, de az az igazság, hogy én sem nagyon tiltakoztam ellene. Mert végső soron, nem tartom az ördögtől valónak, sőt, nálunk az adventi időszak egyik kedvenc programja, hogy betakarózva, egy pohár forralt borral leülünk minden hétvégén megnézni valamelyik karácsonyi filmet. Ez biztosan hiányozna.

És az sem rossz, hogy miközben az ebédlőasztalnál legyártok három kiló száraztésztát, be tudok rakni valamit, ami szórakoztat munka közben. A zene is gyakori vendég nálunk, mi máson szólna, mint a televízión? Tovább megyek: nem tök jó program lehet a család részére közösen megnézni egy egész estés mesét vagy egy csodaszép dokumentumfilmet?

Szó, mi szó, kimondom: igen, szoktunk alkalmanként tévézni és jól esik. A laptop szerintem nem igazi alternatíva ezekhez a vizuálisan gazdag élményekhez, elképzelni sem tudom, hogy az asztal felett összegörnyedve nézzünk meg valamit egy kis képernyőn.

Szóval, nem tartom hosszútávon járható útnak, ha a tudatos életmód nevében minden modern dologtól megfosztjuk magunkat, mert az előbb-utóbb visszás érzéseket kelt majd bennünk, és különben is álszentség lenne bloggerként a televíziót ostorozni, miközben rendszeresen jelen vagyok az online térben.

A hangsúly szerintem – mint mindenhol – itt is a mértéken van.

Az nekem is fura, amikor egy családban mindenkinek külön tévéje van, vagy ha valaki minden délután/estét a képernyő bámulásával tölt, de azzal sem értek egyet, hogy bűn lenne időnként megnézni egy-egy jó filmet. Egy bizonyos szempontból az autó is felesleges, a szárítógép is, a laptop is – mégsem fosztjuk meg mindezektől automatikusan magunkat. Van, amitől persze igen, de nem mindentől.

Úgyhogy, szerintem nyugodtan fel lehet vállalni, hogy mi, tudatosan élők is szoktunk időnként olyan földi halandóknak szánt szórakoztató eszközzel élni, mint a tévé, és még nem csökevényesedett el az agyunk. Hiszen tartjuk a mértéket. 

Ha tetszett a posztom, és szívesen olvasnál még hasonló témákról, kedveld a Facebook oldalam >>ITT<< vagy kövess az Instagramon🙂

5 1 vote
Article Rating

Ez is érdekelhet

Subscribe
Visszajelzés
guest
1 Comment
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
Aletha
Aletha
26 napja

Ha okos TV van, akkor arra pendrive vagy dvd lejátszó is csatlakoztatható, így végső soron az ember azt néz és hallgat amit akar. Nekünk Családi Tkomos csomag van 100 valahány csatornával, így ha a keri tévében hülyeség vagy ezer éves műsor megy amit unok, akkor el lehet kapcsolni máshová(és nem csak magyar csatorna van a csomagban, hanem angol, francia, német és olasz is.)