Te is azt hiszed, hogy kínos dolog a spórolás?

Az emberi természetnek van egy rémes tulajdonsága, mégpedig az, hogy általában szereti magát jobbnak és szebbnek feltüntetni mások szemében, mint amilyen – a jelenlévők természetesen mindig kivételt képeznek, ők pont azok, akiket sosem kísértett meg az irigység, magamutogatás vagy előítélet lidérce. Megkíméllek titeket a közhelyektől, nem fogok arról papolni, hogy bezzeg’ régen mások voltak az emberek, bezzeg’ akkor nem azt nézték kinek mije van, bezzeg’ ezer éve fontosabbak voltak az emberi kapcsolatok, mint a pénz, merthogy ezek az állítások egyszerűen nem igazak. A vagyon mindig vagyon volt, az emberi értékítélet egyik alappillére.

Ma, 2019-ben sokan még mindig kínosnak érzik,  hogy a nagy nyilvánosság előtt kérdezzenek rá különféle spórolási technikákra, hiszen a nyilvánosság az ismerősöket jelenti. A volt osztálytárs, a szomszéd, a titokban szeretett férfi/nő is láthatja, hogy valami okból nincs elegendő pénzünk. Ez a fajta szégyenlősség viszont sokakat megfoszt a mindennapi élet apró megtakarítási lehetőségeitől, márpedig ha valami, akkor a pénzügyi tudatosság aztán tényleg fontos mostanság, elvégre ezen a ponton múlik az egész életünk minősége.

Miért ciki, ha valakinek spórolnia kell?

Az az igazság, hogy nem csupán mások előtt szeretünk dicsekedni, hanem önmagunk előtt is többnek akarunk tűnni, ezért a sikereket az erőfeszítéseink eredményének tudjuk be, a kudarcokat viszont a negatívakat a körülményekének. Ha másokra gondolunk, máris fordul a kocka, ott a sikereket a szerencséhez kötjük, a kudarcokat a másik fél lustaságához. A pszichológiában ezt a jelenséget alapvető attribúciós hibának nevezik, és tökéletesen megmutatkozik a pénzügyek területén: ha valaki szegényebb nálunk, azt általában a saját hibájának tartjuk. Az, hogy mi esetleg időközben megnyertük a lottót, örököltünk vagy beházasodtunk a Rotschild-családba, semmiség, mert egyébként is meggazdagodtunk volna, ugyebár? 🙂

Summa summarum, a társadalom a szegénységet vagy az átlagos anyagi helyzetet túlnyomórészt azzal köti össze, hogy az adott egyén nem tett eleget azért, hogy több pénze legyen. Lusta, életképtelen, buta. A hétköznapi spórolás tehát egyfajta lesajnálandó szokás, az értéktelen emberek tulajdonsága, a többség igyekszik is eltitkolni a saját kis trükkjeit, nehogy mások szemében életképtelennek tűnjön a pénzügyi helyzete miatt. A valódi problémát azonban az jelenti, hogy sokaknak fontosabb a mások felé vetített kép, mint az, hogy megtakarítást képezzenek, ezért a spórolás helyett a pénzszórást választják. Ez hosszú távon azonban anyagi zsákutcát jelent.

Érdemes újfajta gondolkodásmódot bevezetni a spórolással kapcsolatban

A tudatos pénzügyi gondolkodáshoz vezető első lépés az, hogy felismerjük a saját hibáinkat és berögződéseinket a költekezéssel kapcsolatban, majd tényleg változtatni akarjunk, akár azon az áron is, hogy az életszínvonalunk rövid távon esetleg csökken a spórolás és tartalékképzés miatt. A spórolást nem kényszerű, rossz szájízzel végzett feladatként kell felfogni, hanem egy logisztikai lehetőségként, amelynek köszönhetően dönthetünk a jelenlegi kis és jövőbeli nagy terveink között. Nem kínos és ciki dolog, épp ellenkezőleg, kifejezetten okos húzás arra törekedni, hogy felülírjuk a túlköltekező szokásainkat az anyagi biztonság érdekében. 

Korábban írtam már a blogon arról, hogyan vezetjük mi (már csak fejben) a havi költségvetésünket, és miért tartom fontosnak, hogy a spórolást alapvető dologként kezeljem minden hónapban. A pénz ugyanis, mint mondani szokás, önmagában nem boldogít, de azért jó ha van, hiszen a boltban semmit nem adnak a két szép szememért. A saját nyugalmamat is csak takarékoskodás árán tudom megvenni, és nálam a nyugalom többet jelent, mint egy új autó a garázsban. 

Nálad?

Ha tetszett a posztom és szívesen olvasnál még hasonló témákban, kedveld a Facebook oldalam >>ITT<< vagy a blog jobb oldalán található Facebook-dobozon keresztül 🙂

 

Ez is érdekelhet

Szólj hozzá!

avatar
  Subscribe  
Visszajelzés