Szüneteltetem a kapszula gardrób projektemet

Úgy érzem, egyelőre nem akar összejönni nekem a minimalistább ruhatár, pedig másfél évvel ezelőtt nagy lendülettel vetettem bele magam a kapszula gardrób koncepciójába. A szekrényemben túl sok volt a gönc, amit sosem hordtam, a színekkel és stílussal sem voltam elégedett, idegesítő katyvasznak éreztem a választékot reggelente, amikor el kellett döntenem, mit vegyek fel – utáltam az egészet, na. Vagy legalábbis 80%-át.

Akkor csináltam egy (aztán még egy, és még egy) nagy lomtalanítást, megszabadultam a nem szeretett ruhák jelentős részétől, a fejemben pedig megszületett az elhatározás, hogy másfél-két év alatt létrehozom a kizárólag fenntartható beszerzési forrásokon alapuló tudatos ruhatáram. Semmi fast fashion, semmi sápasztó bézs, semmi felhalmozás.

De eszembe sem jutott, hogy ilyen feltételek mellett a kapszulázás egy mission impossible. Elmesélem, milyen nehézségeim akadtak.

Az etikus és fenntartható magyar tervezői ruhák túl drágák

Őszinte leszek, bármennyit papolok arról, hogy a környezettudatosság jegyében hajlandó vagyok többet költeni, azért nekem is vannak anyagi határaim, és nem fér bele a büdzsémbe, hogy három ezer forintot költsek egyetlen bugyira vagy huszonöt ezret egy nadrágra. Pláne, mert még mindig előfordul, hogy mellényúlok a választással, és ilyen aranyáron vásárolt darabokkal befürödni elég nagy szívás lenne. Talán a jövőben valamikor, ha a fenntartható ruhatervezés eljut arra a szintre, hogy nem csak egy bizonyos rétegnek készülnek majd a ruhák, hanem az átlagemberek részére is elérhetőek lesznek – nem fillérekért, persze, de nem is a jelenlegi árakon.

Nehéz turis alapon kapszula gardróbot szervezni

A tervezői ruhák kilövésével nyilván nem maradt más választásom a zöld gardróbom összerakásához, mint a second hand ruhapiac. Ez nem jelentett problémát számomra, úgyis évek óta turiban vásároltam a cuccaim javarészét, csakhogy egészen másfél évvel ezelőttig mindenféle tudatos megfontolás nélkül. A kapszulázás viszont nem csak azt jelentette, hogy minimalizáltam a megvásárolható ruhák számát, hanem azt is, hogy elkezdtem odafigyelni a társíthatóságra, színben és stílusban egyaránt.. és itt fuccsolt be a dolog.

A turikba kincseket vadászni járunk, annak a lehetősége, hogy pont rábukkanjunk a kívánt darabra, a nullához közelít. Egy kapszulagardróbot viszont nehéz úgy összeállítani, hogy nem lehet tervezni a következő megvásárolt darabbal, nem tudom, mit fogok találni, milyen anyagú vagy színű ruhát, és hogy amit éppen találok, ahhoz találok-e később olyan darabokat, amelyekkel párosítani tudom.

Ez nyilván nem azt jelenti, hogy “csak” turkálóból minimalista ruhatárat kialakítani lehetetlen, de kétségkívül több idő kellene hozzá, mint amennyit én rá tudok szánni jelenleg.

Elszakad, kinyúl, szétfoszlik

Volt egy időszak, amikor kezdtem úgy érezni, hogy a nehézségek ellenére alakul a kapszula gardróbom, aztán hirtelen több ruhám hordhatatlanul tönkrement. Ráadásul olyanok, amelyeket gyakran hordtam, szóval a kialakulóban lévő ruhatárammal kapcsolatban pillanatok alatt majdnem ott találtam magam, ahonnan elindultam az első selejtezésem után: voltak ugyan kedvelt darabjaim, de nem elég ahhoz, hogy csak belőlük öltözködjek.

A dolog elkedvetlenített kicsit, mert tisztában voltam ugyan azzal, hogy a ruhákon fog majd az idő vasfoga, és a kapszula gardróbot nem csupán létrehozni kell, hanem fenntartani is… de azért a franc se gondolta, hogy egyet lépek előre, kettőt hátra.

Jövőre ugyanekkor, ugyanitt

Nem azt mondom, hogy feladom a kapszula gardrób kialakítását, csak ideiglenesen szüneteltetem a ruhavásárlást – egyébként sem jártam gyakran turiba, talán kéthavonta egyszer -, és azt fogom hordani, amit itthon találok. Van benne “nemszeretemannyira” ruha, de most le fogom nyelni a békát. Fogjuk rá, hogy megtehetem, mert egy olyan pici irodában dolgozok, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hányan látják egy nap, mibe öltözök.

Most azt gondolom, a számomra tökéletes minimalista ruhatár és a fenntarthatósággal kapcsolatos elképzeléseim különböző vágányon futnak, úgyhogy újra kell gondolnom a koncepciót. Talán mégis veszek néhány fast fashion alapdarabot, esetleg rászánom a pénzt a nagggggyon minőségi és hosszan tartó ruhákra, vagy ráveszem magam egy 3 hónapos intenzív turkálásra, és minden bálabontáson ott leszek, hogy biztosan mindig találjak valamit, amire szükségem lehet…

Nem tudom. Egy fél évig biztosan pihentetem ezt a projektet, jövő ilyenkor pedig meglátjuk, mire jutottam a tudatos ruhatárral az újragondolás után.

Ha tetszett a posztom és szívesen olvasnál még hasonló praktikákról vagy gondolatokról az életed megkönnyítéséhez, kedveld a Facebook oldalam >>ITT<< vagy kövess az Instagramon🙂

Ez is érdekelhet

Szólj hozzá!

avatar
  Subscribe  
Visszajelzés