Ökoválság – vajon hogyan kell majd élnünk 2050-ben?

Még csak július végén járunk, de a Global Footprint Network szerint már elhasználtuk azt az erőforrás-mennyiséget, amelyet a jelenlegi életszínvonalunk fenntartása mellett a bolygónk egy év alatt képes előállítani és elnyelni. A fosszilis nyersanyagokat, a tiszta ivóvizet, a zöld területeket, az élelmiszert. Úgy élünk, mintha másfél Föld állna a rendelkezésünkre, pedig nincs több bolygónk, és az erőforrásokat már most a következő generációtól lopjuk el.

Nem kölcsönözzük, ahogy elegánsan mondani szokták, hanem lenyúljuk, tudniiillik húsz-harminc év múlva képtelenek leszünk visszaadni a gyerekeinknek azt, amit most elhasználunk előlük. A Föld nem regenerálódik csettintésre. 

A környezettudatos berkeken belül mostanában gyakran találkozom a pozitív megközelítés fontosságával; a pánikkeltés vagy a bűntudatgerjesztés állítólag nem hatásos, csak ellenérzést szül a kételkedőkben, szerintem viszont időnként igenis szembesülni kell a tényekkel. A valóság akkor is valóság, ha félelmet kelt bennünk. Sőt, épp ideje lenne, hogy a többség elkezdjen kicsit félni a vállvonogatós közömbösség helyett. Én legalábbis szeretnék abban hinni, hogy az emberek javarésze nem azért marad ennyire passzív a klímaváltozás és túlfogyasztás problémája kapcsán, mert a gyerekei jövője elé helyezi a saját kényelmét, hanem azért, mert komolytalannak tartja a helyzetet.

Úgy véli, az igazi gondok csak száz év múlva fognak jelentkezni. Nem aggódik, mert abban a tévhitben él, hogy őt úgysem érinti a dolog. A klímaváltozás és túlfogyasztás viszont gyorsabban pusztít, mint gondolnánk, és lehet, hogy itt, Európa szívében nem kell attól félnünk, hogy a tenger elönti a városainkat, de a gazdaság és ökoszisztéma globális összeomlása bennünket sem fog elkerülni. 

A tudomány jelenlegi álláspontja szerint ezekkel kell szembenéznünk 2050-ben

 

  • a  népessége el fogja érni a 9-9,5 milliárd főt
  • a bolygó átlaghőmérséklete 1,5-2 fokkal megemelkedik
  • az esőerdők és zöldövezetek területe további 30%-al csökken
  • több műanyag lesz a tengerben, mint hal
  • nyaranta teljesen jégmentessé válik az Északi-sark
  • az olajkitermelés eléri a csúcsot, és számos nyersanyag – pl. hélium vagy foszfor – mennyisége jelentősen megfogyatkozik

Néhány egyszerű konklúzió a fenti tények tükrében

  • élelmiszerellátási problémák: a felmelegedés következtében szeszélyesebbé válik az időjárás, a szárazság, a talajerózió, az elsivatagosodás, a viharok és a váratlan jégesők világszerte tönkreteszik a termést. A terméshozamot egyre nehezebb a jelenlegi szinten tartani, miközben a népesség számának és igényeinek növekedése miatt 2050-ben közel kétszer ennyi(!) élelmiszerre lenne szükség. Az állati eredetű termékek rendszeres fogyasztása ökológiaikag nem fenntartható, így a növényi étrend kerül előtérbe.
  • nyersanyagok drasztikus drágulása: a meg nem újuló erőforrásaink mennyiségét képtelenség pontosan megbecsülni, de tény, hogy fogyatkoznak, és minél többen vagyunk, annál gyorsabban. A tiszta ivóvíz hiánya jelenleg is problémát okoz a fejlődő országokban, egyes vélekedések szerint pedig a jelenlegi kitermelési trendeket követve 2050-re szinte teljesen elfogy a kibányászható indinium, ezüst, alumínium, vasérc vagy foszfor. A kőolaj és földgáz még nem merül ki, de a csökkenő hozam miatt ezek ára is az egekbe szökik, tehát a fűtés, a víz- és áramszámla, a tankolás is megdrágul. 
  • menekülthullám: a harmadik világbeli országokban a felmelegedés hatására még nehezebbé válik a megélhetés, a víz- és élelmiszerhiány a jelenlegi fejlődést is visszaveti, ami a tömegek megindulásával jár majd. Az előrejelzések szerint a “klímamenekültek” száma a következő évtizedekben elérheti az egy milliárd főt is, tehát ennyi ember ellátását kell megoldani 2050-ig. Igen, Magyarországon is. 
  • elhúzódó recesszió: a jelenlegi világgazdasági modell a fogyasztás folyamatos növekedésére épít, ami a nyersanyagok szűkössége és a fogyasztás környezetpusztító hatása miatt láthatóan nem működik többé. A körkörös gazdaságra való átállás azonban hosszú folyamat lesz, ami sajnos munkanélküliséggel, lakhatási válsággal, életszínvonal-eséssel fog járni. Ha továbbra is eszevetten vásárolunk, akkor a nyersanyaghiány és klímaváltozás miatt dől be a gazdaság 2050-re, ha lemondunk a vásárlásról és csökkentjük a fogyasztásunkat, akkor pedig amiatt. Patthelyzet. 

De akkor tulajdonképpen hogyan fogunk élni a jövőben?

Én 2050-ben még csak 59 éves leszek. A leendő gyerekeim feltehetően a huszas éveikben járnak majd, amikor szórakozniuk kellene, tanulniuk, lakást szerezniük és családot alapítaniuk, nem pedig az erőforrások felett marakodniuk több milliárd másik emberrel. Pedig ezt fogják csinálni. Meg én is. A magyar társadalom elöregedését és a nyugdíjrendszer összeomlását már fel sem hozom további tényezőként, mert enélkül is egyértelműnek tűnik, hogy elég sz*r világ jön ránk harminc éven belül, ha nem húzzuk be most a kéziféket.

Néhány apróság, amivel számolnunk kell majd a hétköznapok során:

  • az energiahordozók és a víz mennyiségének csökkenése miatt jelentősen megemelkedik a háztartások rezsije
  • az állati eredetű termékek – hús, tojás, tej – fogyasztása drasztikusan lecsökken, a kávé, citrom és a többi távolról érkező alapanyag luxuscikké válik
  • a repülőjegyek megdrágulnak, a nemzetközi kereskedelem és a turizmus is visszaesik, nem lesznek hétvégi fapados kiruccanások
  • szélsőséges időjárási jelenségek tűnnek fel, tornádók, áradások, aszályok váltják egymást
  • a gazdasági összeomlás következtében megugrik a munkanélküliség mértéke, és mivel nem indíthatjuk be többé a gazdaságot fogyasztásnöveléssel, a recesszió évtizedekre elhúzódhat
  • a globális felmelegedés miatt megjelennek olyan trópusi betegségek, amelyekhez a mi szervezetünk nem szokott hozzá

A jövő nyilván kifürkészhetetlen, és előfordulhat, hogy holnaptól kezdve mindenki elkezd biciklivel járni a munkahelyére, a harmadik világban hirtelen leáll a túlnépesedés, a többség használt ruhára vált a fast fashion helyett, a kormányok pedig nekiállnak fatelepeket létesíteni a kiírtott esőerdők helyén – de lássuk be, ennek elég kicsi az esélye. A képlet pont ezért nagyon egyszerű: egyre több embernek kell osztozkodnia egyre kevesebb erőforráson.

Ez pedig menthetetlenül ahhoz vezet, hogy a jelenlegi életmódunknak nincs jövője. Mindaz, amit ma természetesnek veszünk, 2050-ben sokkal elérhetetlenebb lesz: a nagycsalád, az újépítésű ház kerttel, a nyaralások valamelyik azúrvizű szigeten, a hét évente lecserélt autó, új ruhák minden szezonban, a reggeli kávé és a karácsonyi marhasült, a globális világgazdaság, ahol minden egy kattintással elérhető és megszerezhető – mindez véget ér. Másképp kell majd élnünk, sokkal szűkösebben, takarékosabban, több lemondással. 

2050-ben valószínűleg úgy fogunk visszagondolni az évszázad elejére, hogy az aranykorban éltünk, és mégsem voltunk képesek megbecsülni azt. A fene nagy telhetetlenségünkben felzabáltuk, elhasználtuk, előre felvásároltuk a jövőt, hogy aztán az egészet a kukába dobjuk. És olyan hülyék voltunk, hogy azt hittük, a túl kényelmes hozzáállásunknak és a túlfogyasztásunknak semmiféle következménye nem lesz. 

Ha tetszett a posztom és szívesen olvasnál még hasonló témákban, kedveld a Facebook oldalam >>ITT<< vagy a blog jobb oldalán található Facebook-dobozon keresztül 🙂

 

 

Ez is érdekelhet

4
Szólj hozzá!

avatar
2 Comment threads
2 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
3 Comment authors
NellijollityKiss Pista Recent comment authors
  Subscribe  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Kiss Pista
Vendég

Vajon hogyan lehet ‘öko’, környezettudatos valaki nem vegánként…?

Nelli
Vendég
Nelli

Én is félek.minden nap megfordul a fejemben.de hát mit lehet csinálni?kevesek vagyunk hogy bármit is megállítsunk.és mi van azzal a rengeteg repūlővel?a szemetelést lehetne csökkenteni.ezer kérdés van a fejemben……….