Ökoválság – vajon hogyan kell majd élnünk 2050-ben?

Még csak július végén járunk, de a Global Footprint Network szerint már elhasználtuk azt az erőforrás-mennyiséget, amelyet a jelenlegi életszínvonalunk fenntartása mellett a bolygónk egy év alatt képes előállítani és elnyelni. A fosszilis nyersanyagokat, a tiszta ivóvizet, a zöld területeket, az élelmiszert. Úgy élünk, mintha másfél Föld állna a rendelkezésünkre, pedig nincs több bolygónk, és az erőforrásokat már most a következő generációtól lopjuk el.

Nem kölcsönözzük, ahogy elegánsan mondani szokták, hanem lenyúljuk, tudniiillik húsz-harminc év múlva képtelenek leszünk visszaadni a gyerekeinknek azt, amit most elhasználunk előlük. A Föld nem regenerálódik csettintésre. 

A környezettudatos berkeken belül mostanában gyakran találkozom a pozitív megközelítés fontosságával; a pánikkeltés vagy a bűntudatgerjesztés állítólag nem hatásos, csak ellenérzést szül a kételkedőkben, szerintem viszont időnként igenis szembesülni kell a tényekkel. A valóság akkor is valóság, ha félelmet kelt bennünk. Sőt, épp ideje lenne, hogy a többség elkezdjen kicsit félni a vállvonogatós közömbösség helyett. Én legalábbis szeretnék abban hinni, hogy az emberek javarésze nem azért marad ennyire passzív a klímaváltozás és túlfogyasztás problémája kapcsán, mert a gyerekei jövője elé helyezi a saját kényelmét, hanem azért, mert komolytalannak tartja a helyzetet.

Úgy véli, az igazi gondok csak száz év múlva fognak jelentkezni. Nem aggódik, mert abban a tévhitben él, hogy őt úgysem érinti a dolog. A klímaváltozás és túlfogyasztás viszont gyorsabban pusztít, mint gondolnánk, és lehet, hogy itt, Európa szívében nem kell attól félnünk, hogy a tenger elönti a városainkat, de a gazdaság és ökoszisztéma globális összeomlása bennünket sem fog elkerülni. 

A tudomány jelenlegi álláspontja szerint ezekkel kell szembenéznünk 2050-ben

 

  • a  népessége el fogja érni a 9-9,5 milliárd főt
  • a bolygó átlaghőmérséklete 1,5-2 fokkal megemelkedik
  • az esőerdők és zöldövezetek területe további 30%-al csökken
  • több műanyag lesz a tengerben, mint hal
  • nyaranta teljesen jégmentessé válik az Északi-sark
  • az olajkitermelés eléri a csúcsot, és számos nyersanyag – pl. hélium vagy foszfor – mennyisége jelentősen megfogyatkozik

Néhány egyszerű konklúzió a fenti tények tükrében

  • élelmiszerellátási problémák: a felmelegedés következtében szeszélyesebbé válik az időjárás, a szárazság, a talajerózió, az elsivatagosodás, a viharok és a váratlan jégesők világszerte tönkreteszik a termést. A terméshozamot egyre nehezebb a jelenlegi szinten tartani, miközben a népesség számának és igényeinek növekedése miatt 2050-ben közel kétszer ennyi(!) élelmiszerre lenne szükség. Az állati eredetű termékek rendszeres fogyasztása ökológiaikag nem fenntartható, így a növényi étrend kerül előtérbe.
  • nyersanyagok drasztikus drágulása: a meg nem újuló erőforrásaink mennyiségét képtelenség pontosan megbecsülni, de tény, hogy fogyatkoznak, és minél többen vagyunk, annál gyorsabban. A tiszta ivóvíz hiánya jelenleg is problémát okoz a fejlődő országokban, egyes vélekedések szerint pedig a jelenlegi kitermelési trendeket követve 2050-re szinte teljesen elfogy a kibányászható indinium, ezüst, alumínium, vasérc vagy foszfor. A kőolaj és földgáz még nem merül ki, de a csökkenő hozam miatt ezek ára is az egekbe szökik, tehát a fűtés, a víz- és áramszámla, a tankolás is megdrágul. 
  • menekülthullám: a harmadik világbeli országokban a felmelegedés hatására még nehezebbé válik a megélhetés, a víz- és élelmiszerhiány a jelenlegi fejlődést is visszaveti, ami a tömegek megindulásával jár majd. Az előrejelzések szerint a “klímamenekültek” száma a következő évtizedekben elérheti az egy milliárd főt is, tehát ennyi ember ellátását kell megoldani 2050-ig. Igen, Magyarországon is. 
  • elhúzódó recesszió: a jelenlegi világgazdasági modell a fogyasztás folyamatos növekedésére épít, ami a nyersanyagok szűkössége és a fogyasztás környezetpusztító hatása miatt láthatóan nem működik többé. A körkörös gazdaságra való átállás azonban hosszú folyamat lesz, ami sajnos munkanélküliséggel, lakhatási válsággal, életszínvonal-eséssel fog járni. Ha továbbra is eszevetten vásárolunk, akkor a nyersanyaghiány és klímaváltozás miatt dől be a gazdaság 2050-re, ha lemondunk a vásárlásról és csökkentjük a fogyasztásunkat, akkor pedig amiatt. Patthelyzet. 

De akkor tulajdonképpen hogyan fogunk élni a jövőben?

Én 2050-ben még csak 59 éves leszek. A leendő gyerekeim feltehetően a huszas éveikben járnak majd, amikor szórakozniuk kellene, tanulniuk, lakást szerezniük és családot alapítaniuk, nem pedig az erőforrások felett marakodniuk több milliárd másik emberrel. Pedig ezt fogják csinálni. Meg én is. A magyar társadalom elöregedését és a nyugdíjrendszer összeomlását már fel sem hozom további tényezőként, mert enélkül is egyértelműnek tűnik, hogy elég sz*r világ jön ránk harminc éven belül, ha nem húzzuk be most a kéziféket.

Néhány apróság, amivel számolnunk kell majd a hétköznapok során:

  • az energiahordozók és a víz mennyiségének csökkenése miatt jelentősen megemelkedik a háztartások rezsije
  • az állati eredetű termékek – hús, tojás, tej – fogyasztása drasztikusan lecsökken, a kávé, citrom és a többi távolról érkező alapanyag luxuscikké válik
  • a repülőjegyek megdrágulnak, a nemzetközi kereskedelem és a turizmus is visszaesik, nem lesznek hétvégi fapados kiruccanások
  • szélsőséges időjárási jelenségek tűnnek fel, tornádók, áradások, aszályok váltják egymást
  • a gazdasági összeomlás következtében megugrik a munkanélküliség mértéke, és mivel nem indíthatjuk be többé a gazdaságot fogyasztásnöveléssel, a recesszió évtizedekre elhúzódhat
  • a globális felmelegedés miatt megjelennek olyan trópusi betegségek, amelyekhez a mi szervezetünk nem szokott hozzá

A jövő nyilván kifürkészhetetlen, és előfordulhat, hogy holnaptól kezdve mindenki elkezd biciklivel járni a munkahelyére, a harmadik világban hirtelen leáll a túlnépesedés, a többség használt ruhára vált a fast fashion helyett, a kormányok pedig nekiállnak fatelepeket létesíteni a kiírtott esőerdők helyén – de lássuk be, ennek elég kicsi az esélye. A képlet pont ezért nagyon egyszerű: egyre több embernek kell osztozkodnia egyre kevesebb erőforráson.

Ez pedig menthetetlenül ahhoz vezet, hogy a jelenlegi életmódunknak nincs jövője. Mindaz, amit ma természetesnek veszünk, 2050-ben sokkal elérhetetlenebb lesz: a nagycsalád, az újépítésű ház kerttel, a nyaralások valamelyik azúrvizű szigeten, a hét évente lecserélt autó, új ruhák minden szezonban, a reggeli kávé és a karácsonyi marhasült, a globális világgazdaság, ahol minden egy kattintással elérhető és megszerezhető – mindez véget ér. Másképp kell majd élnünk, sokkal szűkösebben, takarékosabban, több lemondással. 

2050-ben valószínűleg úgy fogunk visszagondolni az évszázad elejére, hogy az aranykorban éltünk, és mégsem voltunk képesek megbecsülni azt. A fene nagy telhetetlenségünkben felzabáltuk, elhasználtuk, előre felvásároltuk a jövőt, hogy aztán az egészet a kukába dobjuk. És olyan hülyék voltunk, hogy azt hittük, a túl kényelmes hozzáállásunknak és a túlfogyasztásunknak semmiféle következménye nem lesz. 

Ha tetszett a posztom és szívesen olvasnál még hasonló témákban, kedveld a Facebook oldalam >>ITT<< vagy a blog jobb oldalán található Facebook-dobozon keresztül 🙂

 

 

Ez is érdekelhet

2
Szólj hozzá!

avatar
1 Comment threads
1 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
2 Comment authors
jollityKiss Pista Recent comment authors
  Subscribe  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Kiss Pista
Vendég

Vajon hogyan lehet ‘öko’, környezettudatos valaki nem vegánként…?