Mitől lesz fenntartható a fenntartható otthon?

Az életünk középpontjában lassan egy éve az építkezés áll, és bár még mindig hónapok választanak el bennünket a költözéstől, úgy gondoltam, megmutatom nektek a ház néhány részletét és elmesélem, milyen szempontokat vettünk/veszünk figyelembe a “hétköznapian” fenntartható otthonunk kialakításakor. Ezek nem olyan látványos zero waste dolgok, mint a hulladékmentes mosogatás, a kapszulagardrób vagy egy tömb szilárd sampon a fürdőben, de legalább olyan fontosak, elvégre a környezeti terhelésünk nagy része a házunkból fog származni.

Első körben azért muszáj leszögeznem, nem véletlenül tettem oda azt az idézőjeles “hétköznapian” szócskát, szigorú szemmel nézve egyből bele lehetne kötni a házunkba, mert az a luxus sajnos nem fért bele, hogy környezetbarát módon építkezzünk. Persze, jó lett volna szürkevíz-rendszer, napelem, hőszivattyú és geotermia és öko-cement és eredeti fa svédpadló és kézzel faragott kőburkolat – de ha arra vártunk volna, hogy mindez beleférjen a költségvetésbe, sosem fogtunk volna bele a házba.

Hát ilyen az, amikor az embernek önerőből kell megteremteni az otthonát, nem lottónyereményből. 🙂 A magyarországi ingatlanárakat tekintve viszont biztos vagyok benne, hogy nem csak mi járunk ebben a cipőben, pont ezért olyan szempontokat igyekeztem összegyűjteni, amivel a hozzánk hasonló átlagemberek is környezettudatosabbá tehetik az otthonukat, akár építkezésről, akár felújtásról van szó.

Nincs szükség feleslegesen nagy otthonra

A telket még 2016-ban vettük, úgyhogy az építészmérnökkel való találkozásig volt időm legalább ötvenféle tervrajzot készíteni az elképzeléseinkről, akkor 110 m2-re hoztuk ki a házat, de ha most csinálnám, egy kicsit lefaragnék belőle. Tudom, hogy a megfelelő méret mindenkinek mást jelent, de úgy vélem, 100-110 m2 bőven kielégíti egy négyfős család igényeit, okos tervezéssel vagy nagy kompromisszumkészséggel még kevesebb is, csak el kell engedni a háztartással kapcsolatos tévhiteket.

Mire gondolok? Tagja vagyok egy nagy lakberendezési csoportnak, ahol gyakran köszönnek vissza ugyanazok a tanácsok: nagy konyha KELL, hogy elférjenek a sosem használt edények és gépek, nagy előtér KELL, vagy nem lesz hely a tizenöt kabátnak, nagy hálószoba KELL, különben a gyerekek csak nyomorognak majd a millió játékukkal – summa summarum, a többség szerint tárolóhelyből soha nem elég. Csakhogy általában minél nagyobb egy otthon, annál több erőforrást és energiát igényel a fenntartása, márpedig a környezettudatosság alapja a fogyasztásunk csökkentése. Téglából, gázból, műanyag nyílásszárókból, falfestékből is.

Én igyekeztem megfordítani a dolgot, és nagy helyiségek vagy bútorok betervezése helyett megmaradni azon a minimalista vonalon, amin a hétköznapokban mozgok, tehát a sok tároló helyett a kevesebb cuccot választani. A francnak kell harminc felesleges tányér a szekrénybe, legyen csak tíz, amire örömmel nézek rá! Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minimalista lakberendezési stílusnak kell uralkodnia a házban, épp ellenkezőleg: a különleges és szép lakberendezési holmik pont akkor fognak érvényesülni, ha zsúfoltság helyett egy szellős otthonba rakjuk be őket.

Second hand cuccok minden mennyiségben

A háztartási felszerelésünk nagy részét bolhapiacokon szereztük be, az építkezéssel egy időben pedig elkezdtünk használt bútorokra vadászni az interneten, mert az az igazság, hogy bármennyire fenntartható módon készülnek egyes holmijaink, végső soron mégis az a legkörnyezettudatosabb tárgy, amit le sem gyártanak. Legyen szó asztalról, függönyről, kávésbögrékről, lámpákról, fényképkeretről, könyvekről – tulajdonképpen arra törekszünk, hogy a ház javarészét másodkézből szerzett holmikkal rendezzük be.

Nyilván van néhány dolog, amit mi sem tudunk/akarunk használtan megvenni – ilyen például a konyhabútor vagy a kanapé -, úgyhogy nem fogok a tökéletesen zero waste otthon mellett kardoskodni, de nem is hiszem, hogy a tökéletesség lenne a végcél. A lényeg, hogy a lehetőségeinkhez mérten próbáljuk meg csökkenteni az újonnan megvásárolt lakberendezési eszközök számát, és ha valamiről nem tudunk lemondani, akkor szerezzük be használtan.

Egy korábbi bejegyzésemben megosztottam veletek az egynapos bútorfestő kurzus tapasztalatait, ahol a gyakorlatban is kipróbáltam az Annie Sloan festékeket, most arra várok, hogy melegedjen kicsit az idő és a kurzuson tanultakat leteszteljem a megvásárolt bútorainkon. Ha jól sikerülnek, mindenképpen hozok róluk egy bejegyzést vagy videót segítségképpen, hátha ti is kedvet kaptok a bútorfelújításhoz.🙂

Low-tech ház, avagy a “butaotthon”

Viszonylag kevés konnektorunk lesz, mert az egyszerűség híveként idegenkedem a modern technológia túlburjánzásától, meg ezektől az úgynevezett “okosotthonoktól”. Az ötlettől, hogy az irodából hazafelé egy távvezérlő segítségével kapcsoljam be a fűtést, húzzam fel a redőnyöket és kapcsoljam be a mosógépet. Hogy még a vécében is a telefont töltsem.

Úgy érzem, egy fenntartható otthonban valójában épp arra kell törekednem, hogy minél alacsonyabb legyen a gépesítettség, ezáltal minél kevesebb soha le nem bomló, veszélyes elektronikai hulladékot termeljek. Szó sincs szélsőségességről, a középkorba visszatérni sem szándékozom hűtőnélküliséggel és tűzön főzéssel – a mosogatógépről mondjuk búcsút tudnék venni, csak a férjem nem – , de szeretném minimális szinten tartani az elektromos fogyasztásunkat, pláne, amíg nem tudunk megújuló energiaforrás formájában hozzájutni.

A ház tervezésekor ezért fontos szempont volt, hogy a nappali-konyha-étkező egész nap világosságban ússzon, nem véletlenül tájoltam dél-nyugatra a helyiséget és raktam minden oldalára nyílászárót. Nyáron talán picit meleg lesz, ősztől-tavaszig viszont nem telepszik majd sötétség a házra, hogy folyton a villanyt égessük.

Hazai termékek hazai készítőktől

Egy ideje leszoktam róla, hogy lakberendezési üzletekbe járjak nézelődni, mert a legtöbb boltban a Made in China felirat várt, én viszont nem szeretném a világ túlvégéről származó importárukkal gazdagítani az otthonomat. Oké, tudom, hogy a közel-keleti tömegáruk sokkal olcsóbbak, mint a kézműves magyar termékek, de ha belegondolok, mekkora környezeti terheléssel jár, mire egy egész háztartásnyi cuccot ideszállítanak a világ túlvégéről, elfog az ökopara.

A bolygó másik feléről vásárolni egyszerűen nem fenntartható, ezért újonnan megvásárolandó holmik esetén elsősorban a hazai piacon nézek végig. Elvégre van magyar kerámia, magyar textil, magyar faipar – jó lenne, ha a magyar otthonok ebből merítkeznének.

Most azt tervezem, hogy türelmes leszek a lakberendezésben, és inkább kivárom, hogy összegyűljön a pénzem egy-egy hazai alapanyagokkal dolgozó magyar kézműves termékére, mintsem gyorsan letudjam a vásárlást valamelyik olcsóbb lakberendezési üzletben. Ez egyébként nem csak környezetvédelmi döntés nálam, hanem őszintén hiszek benne, hogy ahol szeretettel és örömmel készült dolgok vannak, ott a hangulat is otthonosabb lesz.

Pasztell árnyalatok és természetes anyagok

A lakberendezési trendek jönnek-mennek, csak a stílus örök. Emlékszem, tizenévesen a mediterrános narancssárga volt a kedvenc színem, és azt gondoltam, sosem lesznek fehér falaim a saját házamban, az építkezés évében azonban már biztos voltam benne, hogy nálunk a világos pasztell-színek fognak dominálni. Semmi narancssárga, semmi terméskő, semmi rózsaszín flamingó zöld pálmalevelekkel

Jó kérdés, hogy lehet zero waste módon lakberendezni hosszútávon, elvégre a tisztasági festés, a bútorcsere, de még egy új fürdőszobaszőnyeg beszerzése is hulladékkal jár, szóval szerintem sehogy… ettől függetlenül nem mindegy, hány évente történik az a festés vagy csere. A megoldást abban látom, ha megpróbálunk felülemelkedni az aktuális lakberendezési trendeken, megmaradunk a jól társítható színeknél és természetes anyagoknál, így jó esetben nem érezzük tíz évente a késztetést, hogy felújtsuk az egész házat, mert meguntuk, elég lesz néhány apróságon változtatni.

Mi személy szerint a vidéki otthonok stílusát szeretjük, a hófehér ajtóval, piros-fehér buffalokockás függönnyel és a természetben található termésekkel, úgyhogy igyekszünk errefelé orientálódni, nehogy bennünket is elkapjon valamikor az a bizonyos késztetés. Remélem, hamarosan képeket is hozhatok majd nektek.🙂

Ha tetszett a posztom és szívesen olvasnál még hasonló témákról, kedveld a Facebook oldalam >>ITT<< vagy kövess az Instagramon🙂

0 0 vote
Article Rating

Ez is érdekelhet

Subscribe
Visszajelzés
guest
1 Comment
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
Tamara
Tamara
3 hónapja

Nagyon inspiráló és valóság-szagú bejegyzés! 🙂 Bár még kicsit távolinak tűnik számomra friss házasként a ház építés/felujítás, nagyon jó, hogy már van előttem jó példa, vagy legalábbi tudok ilyenről!
Köszi, hogy energiát fektetsz a blogodba, én néhány havonta felnézek és minden cikket végigolvasok! Csak így tovább, fontos amit teszel.