Miért nincs kapszula gardróbom, ha ismerem az előnyeit?

A fenntartható divat mumusa nálam a kapszula gardrób, mert amilyen praktikusan hangzik a megvalósítása, legalább olyan nehéznek is – a kellően változatos és csinos ruhatár összeállítása mindenképpen. Az elmúlt években viszonylag sok ruhát vásároltam koncepció nélkül, nem számított, passzol-e hozzám a színe, annyira jól áll-e, mint szeretném vagy van-e mihez és hova felvennem, ebből a szempontból mintapéldája voltam az impulzusvásárlásnak. Ha nagyon tetszett valami, megvettem és kész, úgyhogy százötven-kétszáz ruhadarab biztosan megfordult a szekrényem vetésforgójában huzamosabb használat nélkül.

Tavaly úgy döntöttem, megpróbálok változtatni a rossz ruhavásárlási szokásaimon, megszabadulok a felesleges rongyaimtól és létrehozom a saját kapszula gardróbomat. A minimalista háztartás kialakításának keretében ugyan csináltam már korábban egy-két nagy selejtezést a szekrényemben, de még így is maradt legalább 70-80 ruhadarabom, amelyek egy részét továbbra sem hordom rendszeresen. Az okok nagyon változatosak, elárulom, mi akadályoz engem jelenleg a kapszula gardrób kialakításában:

  1. Még nem találtam meg a saját stílusom: bár alapvetően vannak elképzeléseim arról, milyen ruhákat szeretnék hordani, a sok inspiráló kép miatt nehéz pontosan meghatároznom a hosszútávon követni kívánt irányvonalat.  Tulajdonképpen minden fajta és stílusú ruhadarabot lehet klasszul viselni, ami nálam (is) a bőség zavarát okozza, bár az utóbbi időben igyekszem tudatosan kerülni azokat a színeket vagy szabásmintákat, amelyekről tudom, hogy előnytelenek számomra. A barna-bézs darabokat például nagyon kedvelem, de be kell látnom, hogy nem állnak jól nekem.
  2. A ruhák olcsón beszerezhetőek: tudni kell rólam, hogy a ruháim javarészét környezetvédelmi okokból kilós turkálóban vásárolom, aminek van egy komoly hátulütője: túl könnyen el lehet csábulni a filléres holmik láttán. A kedvenc turimban 2-3-400 forintért dobálják utánam a szebbnél szebb ruhákat, és lássuk be, az ember nem feltétlenül tipródik azon, megvegye-e a kosárban felgyűlt darabokat, amikor három ezer forintért majdnem egy egész szezonra be tud vásárolni. 
  3. Nincs lelkiismeretfurdalásom a túlfogyasztás miatt: az emberek többsége nem csak azért akar kapszula gardróbot kialakítani, hogy egyszerűsítse az életét, hanem azért is, mert a minimalizált ruhatárral csökkenteni kívánja az ökológiai katasztrófákhoz vezető textilipari túltermelést.  Én viszont nem érzek lelkiismeretfurdalást a használt ruhák miatt, elvégre már legyártották őket, tehát az égvilágon semmiféle környezetvédelmi kárt nem okozok azzal, ha tíz új ruha helyett húsz használtat veszek, sőt! Úgy gondolom, nincs hulladékmentesebb megoldás a turiban vásárlásnál, ez még a helyi tervezők organikus ruháit is megelőzi nálam a sorban. 
  4. Szeretem a változatosságot: alapvetően hordhatnék feketét fehérrel, feketét kékkel és fehérrel vagy feketét bármivel, ahogy a legtöbb Pinterest-es kapszula gardrób is mindössze két-három színből áll, de az egyoldalúság nem az én világom. Az pláne elképzelhetetlen számomra, hogy éveken keresztül kizárólag ugyanazt a néhány színt hordjam, márpedig a kapszula gardróbot hosszútávú használatra tervezi az ember.
  5. Nehéz beszerezni a tökéletes cuccokat: megint vissza kell térnem ahhoz a tényhez, hogy általában turiban vásárolok, így viszont mindig képtelenség a célirányos ruhaválasztás, abból kell válogatnom, amit szembehoz a sors. Ez nagy kaland és kincskeresés, a kapszula gardrób kialakítását viszont megnehezíti, hiszen a cél jelen esetben az lenne, hogy kizárólag a ruhatáramba passzoló holmikat vásároljak – na de, mennyi idő, mire rájuk bukkanok? Bea Johnsonnak állítólag két évébe telt, nálam külön nehezítési tényező, hogy a külföldi tartózkodásom miatt csak 6-8 havonta jutok el otthon turiba, a közbeeső időben pedig nem szoktam ruhát vásárolni.

Nem tudom, lesz-e valaha igazi kapszula gardróbom, de abban biztos vagyok, hogy a tudatos ruhavásárlás jegyében nem szeretnék többé visszatérni a sosem hordott cuccok felhalmozásáig. A lelkem mélyén azzal is tisztában vagyok, hogy a használt holmik korlátlan vásárlásának sincs értelme, hiába filléresek vagy környezetkímélők, ezért tavaly már a turiban is többkörös szanáláson mentek át a kosárba került darabok, igyekeztem kizárólag azokat a darabokat megvenni, amelyeket 100%-ig biztosan hordani szeretnék a jövőben. Mert ha egy ruhát bizonytalanság övez, előbb-utóbb szinte biztosan a gardrób mélyén végzi majd, tehát kár volt rá elpazarolni az erőforrást, az időt és a nyugalmat.

Ha tetszett a posztom és szívesen olvasnál még hasonló témákban, kedveld a Facebook oldalam >>ITT<< vagy a blog jobb oldalán található Facebook-dobozon keresztül 🙂

 

Ez is érdekelhet

Szólj hozzá!

avatar
  Subscribe  
Visszajelzés