Miért élsz rosszabbul, mint négy éve? Az életszínvonalad inflációja miatt!

Az általános vélekedés szerint minden pénzügyi problémánk a kapzsi politikusoknak köszönhető, akik fizetés címszó alatt lenyúlják az államkasszából azt a sok-sok pénzt, amivel kis országunk a fejlődés útjára léphetne és a rendeleteikkel még jól oda is sóznak az átlagembernek, nehogy boldogulni tudjon már szerencsétlen. Ingatlanárfelverő családtámogatások, IMF-hitel, ’emúttnyócév és hasonlók. Őszintén megmondom, bár én is imádok az aktuális kormányok elszúrt döntésein csámcsogni és abszolút egyetértek azzal, hogy a politikusok határozataiból eredő következmények sajnos túl nagy hatással bírnak az életünkre, végső soron nem politikai blogot írok, tehát most a gazdaság állapota helyett az életszínvonalad inflációjáról fogok beszélni.

Mit jelent az infláció és hogy jön ide az életszínvonalad?

Az infláció tulajdonképpen a pénzed értékének romlását mutatja. Te, mint hétköznapi fogyasztó, örökösen azt tapasztalhatod, hogy a boltban egyre többet kell fizetned a nagybevásárlások során: két éve még csak  tizenöt ezret költöttél el hétvégente, most azonban húszezer forintot adsz ki ugyanazokért a cuccokért. A felháborodásod csak tovább fokozza, hogy időközben nőtt a fizetésed, talán sokkal jobb pozícióban dolgozol és hó végén mégsem tudsz több pénzt eltenni, pedig nagyobb lakás vásárlását tervezed. Úgy érzed, hiába teszel meg mindent a magasabb fizetésért, semmivel nem élsz jobban, mint négy éve, sőt, egyre több pénzre van szükséged ahhoz, hogy fenntartsd az elért életszínvonalat. És ilyenkor jön a politikushibáztatás, ujjalmutogatás, magyarázatkeresés…

Mit gondolsz, tényleg csupán az árak nőttek, a te igényeid és elvárásaid nem?

Csóró egyetemistából családos apuka

Egy hétköznapi példán keresztül megpróbálom érzékeltetni veled, hogyan inflálódik el az életszínvonalad anélkül, hogy észrevennéd magadon a változást. Képzeld el, hogy 2008 van. Dávid, a 19 éves fiatal srác Mucsajröcsögéről felköltözik Budapestre, valamelyik jó nevű egyetem pénzügyi szakát szeretné elvégezni. A szülők csak mérsékelten tudják támogatni, így Dávid a suli kollégiumában lakik másodmagával havi 13 ezer forintért, megveszi a diákbérletet 3300 forintért és hétköznaponként – ha nem tudott hazamenni szombaton, hogy feltunkolják egyheti hideg élelemmel – többnyire szendvicseket, szószos tésztákat és hasonló olcsó kajákat eszik, lényegében 20 ezer forintból megoldja az étkezéseit. Az alkalmi diákmunkán szerzett havi 15 ezret ruházkodásra, jegyzetekre, szórakozásra költi, ebbe belefér mondjuk minden második hétvégén egy buli. Dávid gyakran stresszel azon, vajon mi lesz, ha a szülei valamiért nem tudják támogatni, izgul azon, miből lesz lakása a mai albérletárak mellett, de reméli, hogy sok munkával végül el fogja érni a vágyva vágyott életszínvonalat. Most körülbelül a minimálbérnek megfelelő 60-65 ezer forintból meg tud élni, és úgy érzi, havi 300-350 ezerrel már megfogná az Isten lábát.

Dávid szorgalmas srác, így az utolsó évben a válság ellenére sikerül gyakornokként elhelyezkednie egy helyi multinál, havi 150 ezres kezdőfizetésért, diplomázás után pedig folyamatosan emelkedik a fizetése, 30 éves korára már nettó 350 ezret keres. A felesége, Sára, aki óvónőként dolgozik, de jelenleg GYED-en van az első gyerekükkel, 140 ezret ad hozzá a családi kasszához, tehát ketten együtt a baba után járó adókedvezménnyel és családi pótlékkal együtt körülbelül 510 ezer forintot hoznak össze egy hónapban. Ám Dávid továbbra is stresszel, izgul és úgy érzi, nem igazán él jobban, mint kollégistaként, elvégre jelenleg is csak az alapvető dolgokat tudja finanszírozni a családja számára.

Mi változott időközben?

2018 van. Az árak nyilván megszaladtak, de a mi egyetmistánk igényei is. 

Dávid a diplomázása után úgy döntött, elég már abból, hogy idegenekkel kell együtt élnie a kollégiumban, ezért saját szobát bérelt. Egy évvel később megismerkedett Sárával, akivel közösen tovább léptek egy kis garzonba és néhány év kuporgatás után sikerült megvenniük a gyermekvállaláshoz agglomerációban lévő 3 szobás családi házat havi 120 ezer forintos törlesztőre. A lakásuk messze van a munkahelyüktől, és mivel Dávidnak elege lett az ingázásból, meg amúgy is szüksége volt már autóra, hiszen anélkül nem élet az élet, havi 50 ezres hitelre bevállaltak egy kombit. Jó állapotú 10 éves autó, de használt és néha akár száz ezer forintba is belekerül a javíttatás, nem beszélve a drága benzinköltségről. Ráadásul öregszik a kocsi, le kellene cserélni. Dávid fiatalon el-eljárt egy hétre a barátaival a Balatonra bulizni, ám miután Sárával sikerült eljutnia a nászútjukon Görögországba, úgy érzi, a Balaton már kevés neki és minden hónapbanlegalább 30 ezret félre kell tennie, hogy eljárhassanak külföldre nyaralni. A facebook-on látja, hogy mások is ilyen helyekre járnak. A lakást is be kellett rendezni, ezért Dávid lecserélte a régi kis TV-jét egy vadonatúj, hatalmas plazma TV-re az étkezőben és a hálószobába is vett egyet. Az okostelefonját olcsón szerezte be, havi 10 ezres törlesztőre, bár nem tudja, lebeszél-e egyáltalán ennyit. Hétköznaponként már nem szendvicset vagy szószos spagettit eszik, hanem minden nap húst, avokádót és megiszik naponta egy kávét a munkahelyén, elvégre nehogy már ezt se engedhesse meg magának 30 éves korára… Természetesen, étterembe is rendszeresen járnak.

Dávid bizony azt látja, hogy ő soha nem fog annyit elérni, mint a többi szerencsés, akinek a szülei mindent a feneke alá tettek és felháborítónak találja, hogy egy új telefon áráért a feleségének egy hónapot kell dolgoznia. Ő is a politikusokat hibáztatja, na meg a kapitalizmust, ami lehetetlenné teszi, hogy a hozzá hasonló átlagember igazán magas életszínvonalon éljen és utálja, hogy jóformán az egész fizetésük a lakhatásra, kajára, közlekedésre és a többi ember lehetőségeihez képest ócska tárgyakra vagy programokra megy el.

Hol van már az a Dávid, aki havi 60 ezer forintból is meg tudott élni?

Baj, ha nem valaki nem elégszik meg a kevéssel?

Mint látod, az életszínvonalad inflációja azt jelenti, hogy a fizetésed növekedésével párhuzamosan a kiadásaid is nőni fognak és némi idő elteltével alapvető szükségletként tekintesz majd arra, ami egykor álmaid netovábbja volt. Már nem lesz elég a kis lakás, a régi autó, a nyomógombos telefon, mindig többet és jobbat akarsz majd, pláne, mert a társadalom meg az ismerősök folyamatosan azt sulykolják beléd, hogy a boldogság is egyenlő arányban nő a vagyonoddal és minél gazdagabb vagy, annál több örömed lesz az életben. Talán most is szegénynek érzed magad, pedig nem vagy az, csupán annyi történt, hogy minél több és nagyobb dolgot gyűjtöttél össze, annál többe kerül ezeknek a dolgoknak a hitele, javíttatása, fenntartása. 

Az életszínvonal inflációja egyébként bizonyos mértékig természetes és normális dolog, elvégre miért tennél erőfeszítéseket, ha nem azért, hogy kényelmesebbé tedd az életed? A probléma ott kezdődik, amikor nem tudsz megálljt parancsolni a fogyasztói társadalom szirénhangjainak, nem tudsz ésszerű döntéseket hozni a pénzügyeidet illetően és folyamatosan azt nézed, mije van másoknak. Nem baj, ha nem éred be a legkevesebbel (sőt, az lenne a fura, ha nem szeretnél fejlődni), ám ha állandóan azzal foglalkozol, mennyi mindenről maradsz le pénz szűkében, csak saját magad kergeted a depresszióba. A világ összes pénze sem lenne elég, ugye? 🙂

Hogyan minimalizáld az életszínvonalad inflációját?

Elsősorban – mint a blogon gyakran célzok rá -, ne foglalkozz azzal, mások szerint mit kellene elérned és megvenned. A társadalomnak van egy idealizált elképzelése a boldog életről, egyetem, autó, lakás, házasság, gyerekek, nagyobb autó, családi ház, Balaton>>Görögország>>Karibi-szigetek, étterem és edzés és kalandpark… szerintem te is ismered ezeket a képeket. Sutba ezekkel a rögeszmékkel! Az életed egyetlen vezérfonala önmagad megismerése és a tudatosság legyen, határozd meg magadban, mik azok a dolgok, amelyek tényleg boldoggá tesznek és csak azokat vedd meg. Nem kell házat venned, ha megelégedsz egy lakással. Nincs szükséged okostelefonra, ha úgyis csak telefonálásra használod a készüléket. Nem túlórázz egy nyaralós, tengerparti képért a facebookra, ha egyébként tökéletes kikapcsolódást nyújt számodra a Tihanyi Levendulás.

A felesleges százezred kiadásokon túl a hétköznapi pénzkidobással is számolj le. Ne vegyél a munkahelyen kávét, csak mert mások is ott isznak, ne vásárold fel a karácsonyi részleg minden bizbazát, csak mert szép és ne vedd meg az ötvenedik műanyag kacatjátékot a gyerekednek, csak mert sír érte. Már most tanítsd inkább a fösvénykedés és a pénzszórás közti egyensúlyozásra.

Az időt, amit pénzkereséssel töltesz, hogy fenttarts egy látszat-életszínvonalat, tölthetnéd inkább a családoddal is. A stressz okozta kárt, amit a szükséges pénz előteremtése okoz, sosem fogod tudni kitörölni a szervezetedből. Ne halj meg tíz évvel korábban egy autó törlesztő részlete helyett, ha csak pár km-re laksz a munkahelyedtől. Járj busszal vagy kerékpárral.

Másodsorban, ez szintén fontos, már ma határozd meg, hogy a jövőbeli bevételnövekedésed hány %-át fogod az életszínvonalad növelésére költeni és hány %-át rakod el megtakarításként. Megtakarítás nélkül élni hazárdjáték. Elvégre, ha nincs megtakarításod, miből akarod fedezni az egyre növekvő kiadásaid?

A pénzügyi döntéseidet úgy tudod legkönnyebben racionalizálni, ha vezetsz magadnak egy költségvetési naplót, amelyben szemmel tartod a pénzmozgásod és kitűzöl benne valamiféle megtakarítási célt. Ha a legközelebb fizetésemelést kapsz, netán valami módon állandó plusz bevételhez jutsz, az összegnek legalább 50%-át szigorúan utald át azonnal a megtakarításaid közé és a maradékből költs extra dolgokra.

Az egyenletes életszínvonal egészségesebb, mint a hullámzó

A közgazdasági egyetemen úgy tanultam, hogy az árstabilitás nem egyenlő a nulla inflációval, ennek megfelelően a központi bankok mind egy alacsony, kb. 2-3 %-os inflációt tűznek ki célul. Ez mutatja végső soron a gazdaság bővülését a mai rendszerben, ami ugyan nem tökéletes példa az ember életével való összehasonlításra, de az elv jó kiindulópontot adhat a kiadásaid megfékezésére. Az 1929/33-as világgazdasági válságkor láthattuk, hogy egy hiperinfláció mindent tönkrevághat, mert senki nem bírja fizetni a hatalmas költségeit.

Te is törekedj arra, hogy lassan, fokozatosan növeld az életszínvonalad inflációját, mindig csak egy kicsivel többet engedj meg magadnak és ha holnaptól száz ezerrel többet kapsz, ne száz ezerrel többet költs. Ne vegyél azonnal nagyobb lakást arra számítva, hogy ki tudsz fizetni plusz százezer forintnyi törlesztő-részletet, mert a nagy háznak valószínűleg a rezsije és fenntartási költsége is nagyobb lesz, azt is tudni kell finanszírozni. Tudom, állítólag mindenki nagyon odafigyel erre, a valóság azonban rácáfol az állítólagos dolgokra 🙂

Az egyenletes életszínvonal-növelés hosszú távon sokkal egészségesebb a lelkednek, mert kevesebb stresszel jár, könnyebben fel tudod mérni a vele járó plusz kiadásokat. Magasról nagyobbat lehet zuhanni…

 

Ez is érdekelhet

Szólj hozzá!

avatar
  Subscribe  
Visszajelzés