Lista a tévhitekről, amiket a külföldi munkavállalásom kapcsán kaptam

Azt hinném, 2018-ban már senki nem lepődik meg a tényen, hogy évente magyarok tízezrei hagyják el az országot a jobb megélhetés reményében, de még ma is rendszeresen találkozom az interneten olyan negatív előítéletekkel, amelyekből süt a külfölddel kapcsolatos tapasztalatlanság. Németországot illetően a tévhitek 90%-át meg tudom cáfolni. Ha valaki itt nem tud boldogulni, az inkább a személyes képességek és a tenni akarás hiányát jelentik, semmint a lehetőségekét.

Külföldre költözni hatalmas lépés, mégis sokan megtesszük, mert mint tudjuk, a pénz önmagában nem boldogít, de a hiánya boldogtalanná tesz. Most, amikor lassan a visszatérésre készülök, öt év távlatából azt mondom, életem egyik legjobb döntése volt a német munkavállalás. A hátrányok eltörpülnek az elérhető eredmények mellett, még egyszerű, hétköznapi dolgozóként is. És nem kell, hogy végleg itt ragadjon az ember.

A németországi munkavállalásom előtt és közben is bőven kaptam olyan negatív véleményeket, amelyeknek semmi köze nincs a valósághoz, csak valakinek a valakije rosszul járt, ezért az emberek általános konzekvenciát vontak le a helyzetéből. Elmesélem, hogy látom ezeket a tévhiteket, hátha segítségedre lehetek a helyes döntés meghozásában, ha csak azért félsz külföldre menni, mert rossz tapasztalatokkal riogatnak.

A listában felsorolt dolgok természetesen kizárólag az én személyes németországi tapasztalataimra hagyatkoznak, sosem voltam London belvárosában élő mosogatólány, tehát ilyen jellegű információért érdemesebb felkeresned a Határátkelő blogot.

  1. Külföldön sincs kolbászból a kerítés
    Ez így nem teljesen igaz. Dolgozni nyilván itt is kell, de a magyar viszonyokhoz képest óriási különbség van a munkáért kapott fizetések és az árak arányában, tehát ha valóban spórolni jössz, egy olyan kincsesbányára fogsz találni, ahol többnyire a saját szorgalmadon múlik, mennyi pénzt gyűjtesz össze néhány év alatt. Ha nem szeretnél hazamenni, akkor is jóval magasabb életszínvonalon élhetsz ugyanabból a munkából, mint amit otthon végeztél. A titok a pénzügyeid okos kezelésében rejlik. Én is ismerek olyanokat, akik nem tudnak boldogulni az itteni fizetésből, pedig egy centtel sem keresnek kevesebbet, mint mi, csak egyszerűen nem tudják/akarják normálisan beosztani a pénzüket, úgyhogy hónap végére semmi nem marad belőle. Van egy olyan érzésem, hogy tőlük ered a “nincs kolbászból a kerítés” felhangú teória, na meg azoktól, akik még meg sem próbáltak külföldön dolgozni, legalábbis tőlük hallom leggyakrabban érvként 😉
  2. Sosem viheted többre a rabszolgamunkánál
    Valójában itt, Németországban sokkal alacsonyabbak a képzettségbeli elvárások, mint odahaza. A legtöbb magyar problémája abból ered, hogy baromi lusta tanulni, és még évek elteltével sem képes legalább középszinten elmakogni a helyi nyelven, márpedig nyelvtudás nélkül tényleg nincs jobb munka. Persze, diploma nélkül sem leszel mérnök a BMW-nél. A gyári munkák világából azonban ki lehet lépni bármelyik két éves OKJ-szerű képzéssel (az én cégemnél konkrétan olyan munkakörre is felvesznek vele, amire otthon csak diplomával), egy állami levelezős egyetemet is ki tudsz fizetni. Szakmunkásként pedig szinte biztosan találsz állást a saját területeden.
  3. Aki szereti a családját és a hazáját, nem megy külföldre
    A legnagyobb bullshit mind között, általában lelkizsarolásra használják azok, akik nem mernek vagy nem szeretnének külföldre költözni valamilyen okból. Úgy gondolom, mivel mindenki felelős a saját életkörülményeinek kialakításában, pozitívabban kellene értékelni, hogy valaki igyekszik változtatni a jövőjén. Elvégre nem embert öl a pénzért, hanem dolgozik. Sok fiatal azért jön ide, mert otthon saját lakás és háttér hiányában nem tudja megteremteni a biztonságos gyermekvállalás lehetőségét (a mai albérletárak mellett nem kell részletezni), mi is ezért vagyunk itt. Sajnos senki nem ajánlkozik, hogy eltartja helyettem a leendő gyerekeimet 🙂 Ezt nyilván nem is várom el, de szerintem, amíg az állam vagy a család nem ad lakást, pénzt, biztonsági fedezetet gond esetére, addig maradjon mindenki csöndben és ne akadályozzák az embert, hogy megteremthesse magának a jobb életkörülményeket. Elvégre, elsősorban a saját gyerekeinkért vagyunk felelősek, nem az államért vagy a rokonokért.
  4. Minden sarkon menekültek állnak lesben
    Igen, Németországba valóban rengeteg menekült érkezett az elmúlt években és történt néhány nagyon szomorú, megrázó incidens is, de egyelőre még nem a Mad Maxban élünk errefelé, nem randalíroznak kannibál migránscsordák az utcákon. Nekem öt év alatt egyetlen negatív tapasztalatom sem volt a menekültekkel, pedig él néhány család a falunkba betelepítve, és a hétvégi munkahelyemen is gyakran dolgoztam együtt olyan férfiakkal, akik néhány évvel ezelőtt menekültként érkeztek az országba – ha nem mesélik el, maximum a bőrszínükből sejtettem volna. Természetesen, kár lenne tagadni, hogy a menekültekkel azért problémák is gyakran adódnak országos szinten, de nem olyan mértékben vagy sűrűn, mint ahogy a magyar média sugallni szeretné.
  5. Hiába több a fizetés, a megélhetés is többe kerül
    Az első pontban már írtam, hogy a Magyarországon megszokotthoz képest itt nagyon más a fizetés-ár arány, tehát hiába drágábbak bizonyos dolgok, még így is sokkal több pénz megtakarítható, mint otthon. A lakhatás és autófenntartás az a két dolog, ami viszonylag drága, az élelmiszerek 10-15%-al kerülnek többe vagy semennyivel, a drogériás cuccok sokkal olcsóbbak, a szolgáltatások áraránya hullámzó a magyarhoz képest. A szociális háló össze sem hasonlítható. Egy szingli fiatal minimálbérből ki tud bérelni egy önálló szobát a városban (ha szerencsés, garzont), autót tarthat fent, normálisan ehet, ruházkodhat és még haza is járhat alkalmanként, mindezt úgy, hogy mellette belefér a spórolás – el lehet ezt képzelni magyar minimálbérből? A gyermektelen, fiatal párok konkrét vagyont rakhatnak félre néhány év alatt egy otthoni lakás megvételéhez, ha hozzánk hasonlóan az életük megalapozása a cél.
  6. Csak a gyávák mennek külföldre, a bátrak otthon próbálnak változtatni
    Ez a kedvenc tévhitem, mert egy kacsintás mellett ráfelelhetem, hogy tényleg bátorságra vall, ha valaki otthon próbál megélni és önerőből előre jutni 🙂 A viccet félretéve, nagyon örülök neki, ha Magyarországon vannak olyan emberek, akik képesek a saját képességeik révén összehozni egy normális életszínvonalat, és nekik nem is ajánlom a külföldre költözést. De aki maga sem elégedett, szerintem ne érveljen ezzel. Az embernek a saját életéből kell kihoznia a legtöbbet. Ha valakinek megfelel a napról-napra élés, a nyugdíjig eladósodás, az örökös albérletezés, netán mindent készen kapott a szülőktől és ezért szívesebben marad, az a saját egyéni döntése, de nem korrekt dolog másokat legyávázni, csak mert szeretnének biztonságosabb és jobb hátteret biztosítani maguknak vagy a családjuknak.
  7. Aki otthon nem tudott boldogulni, külföldön sem fog
    Megint csak vissza kell térnem a fizetések és árak arányához, hiszen ez a nyugati jólét alapja. A magyar átlagember – pl. postás, bolti eladó, egészségügyi dolgozó – valószínűleg soha nem fog annyi pénzt keresni, hogy egyedül megéljen albérletben vagy stresszmentesen el tudja tartani a családját. Dolgozik, de a pénze csak arra elég, hogy kifizesse a kötelezőket. Itt, Németországban az átlagos munkából élő emberek sokkal több dolgot engedhetnek meg maguknak a fizetésükből vagy többet tudnak spórolni, tehát már ebből eredően is ezerszer könnyebben boldogulnak. Ez szimpla matematika, nem más.
  8. Mindig bevándorló munkás leszel a helyiek szemében
    Ez szintén túlzás. A németek – főleg a bajorok – önérzetesek ugyan, de olyan régóta megszokott már náluk a külföldi munkaerő beáramlása, hogy nem csapnak nacionalista hűhőt a származásod körül, ha normálisan beszéled a nyelvet. Természetesen mindig lesznek kivételek, akiket zavar a jelenléted vagy akik másodlagos állampolgárnak tartanak majd – lényegében az is vagy -, a főnökség is hajlamos alkalmanként megkülönböztetést tenni a német és a külföldi munkatársak között, de alapvetően nem foglalkoznak vele, honnan jössz, ha rendesen dolgozol. Pláne, mert a németek feleannyira sem bírják a melót, mint a vendégmunkások – ebből gyakran előnyt is lehet kovácsolni.

Ti milyen véleményeket kaptatok, amelyekről később kiderült, hogy nem teljesen úgy van, ahogy a véleményezők gondolják?

Ha tetszett a posztom és szívesen olvasnál még hasonló témákban, kedveld a Facebook oldalam >>ITT<< vagy a blog jobb oldalán található Facebook-dobozon keresztül 🙂

Ez is érdekelhet

3
Szólj hozzá!

avatar
1 Comment threads
2 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
2 Comment authors
jollityAdrienn Oroszlan Recent comment authors
  Subscribe  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Adrienn Oroszlan
Vendég

Jó kis cikk! Külföldön élek, de szerencsére ilyen “segítő” jellegű dolgokat nem szoktam hallani magyaroktól. Persze minden Magyarországra látogatásnál felmerül a kérdés, hogy mikor költözök vissza 😑 De mégis miért költöznék vissza, ha egy részmunkaidős, minimálbéres munkából saját (mini) lakást tudok bérelni a tengerparti városban? 🤣