Lista a tévhitekről, amiket a külföldi munkavállalásom kapcsán kaptam

Azt hinném, 2018-ban már senki nem lepődik meg a tényen, hogy évente magyarok tízezrei hagyják el az országot a jobb megélhetés reményében, de még ma is rendszeresen találkozom az interneten olyan negatív előítéletekkel, amelyekből süt a külfölddel kapcsolatos tapasztalatlanság. Németországot illetően a tévhitek 90%-át meg tudom cáfolni. Ha valaki itt nem tud boldogulni, az inkább a személyes képességek és tenni akarás hiányát jelentik, semmint a lehetőségekét.

Külföldre költözni hatalmas lépés, mégis sokan megtesszük, mert mint tudjuk, a pénz önmagában nem boldogít, de a hiánya boldogtalanná tesz. Most, amikor lassan a visszatérésre készülök, öt év távlatából azt mondom, életem egyik legjobb döntése volt a német munkavállalás. A hátrányok eltörpülnek az elérhető eredmények mellett, még egyszerű, hétköznapi dolgozóként is. És nem kell, hogy végleg itt ragadjon az ember.

A németországi munkavállalásom előtt és közben is bőven kaptam olyan negatív véleményeket, amelyeknek semmi köze nincs a valósághoz, csak valakinek a valakije rosszul járt, ezért az emberek általános konzekvenciát vontak le a helyzetéből. Elmesélem, hogy látom ezeket a tévhiteket, hátha segítségedre lehetek a helyes döntés meghozásában, ha csak azért félsz külföldre menni, mert rossz tapasztalatokkal riogatnak.

A listában felsorolt dolgok természetesen kizárólag az én személyes németországi tapasztalataimra hagyatkoznak, sosem voltam London belvárosában élő mosogatólány, tehát ilyen jellegű információért érdemesebb felkeresned a Határátkelő blogot.

  1. Külföldön sincs kolbászból a kerítés
    A fenéket nincs! Dolgozni nyilván itt is kell, de a magyar viszonyokhoz képest óriási különbség van a munkáért kapott fizetések és az árak arányában, tehát ha valóban spórolni jössz, egy olyan kincsesbányára fogsz találni, ahol többnyire a saját szorgalmadon múlik, mennyi pénzt gyűjtesz össze néhány év alatt. Ha nem szeretnél hazamenni, akkor is jóval magasabb életszínvonalon élhetsz ugyanabból a munkából, mint amit otthon végeztél. A titok a pénzügyeid okos kezelésében rejlik. Én is ismerek olyanokat, akik nem tudnak boldogulni az itteni fizetésből, pedig egy centtel sem keresnek kevesebbet, mint mi, csak egyszerűen nem tudják/akarják normálisan beosztani a pénzüket, úgyhogy hónap végére semmi nem marad belőle. Van egy olyan érzésem, hogy tőlük ered a “nincs kolbászból a kerítés” című dolog, na meg azoktól, akik még meg sem próbáltak külföldön dolgozni, legalábbis tőlük hallottam leggyakrabban érvként 😉
  2. Sosem viheted többre a rabszolgamunkánál
    Valójában itt, Németországban sokkal alacsonyabbak a képzettségbeli elvárások, mint odahaza. A legtöbb magyar problémája abból ered, hogy baromi lusta tanulni és még évek múltán sem képes legalább középszinten elmakogni a helyi nyelven, márpedig nyelvtudás nélkül tényleg nincs jobb munka. Persze, diploma nélkül sem leszel mérnök a BMW-nél. A gyári munkák világából azonban ki lehet lépni bármelyik két éves OKJ-szerű képzéssel (az én cégemnél konkrétan olyan munkakörre is felvesznek vele, amire otthon csak diplomával), egy állami levelezős egyetemet is ki tudsz fizetni. Szakmunkásként pedig szinte biztosan találsz állást a saját területeden.
  3. Aki szereti a családját és a hazáját, nem megy külföldre
    A legnagyobb bullshit mind között, általában lelkizsarolásra használják azok, akik nem mernek vagy nem szeretnének külföldre költözni valamilyen okból. Én úgy gondolom, mivel mindenki felelős a saját életkörülményeinek kialakításában, pozitívabban kellene értékelni, hogy valaki igyekszik változtatni a jövőjén. Elvégre nem embert öl a pénzért, hanem dolgozik. Sok fiatal azért jön ide, mert otthon saját lakás és háttér hiányában nem tudja megteremteni a biztonságos gyermekvállalás lehetőségét (a mai albérletárak mellett nem kell részletezni), mi is ezért vagyunk itt. Ugyanis senki nem ajánlkozik, hogy eltartja helyettem a leendő gyerekeimet 🙂 Ezt nyilván nem is várom el, de szerintem, amíg az állam vagy a család nem ad lakást, pénzt, biztonsági fedezetet gond esetére, addig maradjon mindenki csöndben és ne akadályozzák az embert, hogy megteremthesse magának a jobb életkörülményeket. Elvégre, elsősorban a saját gyerekeinkért vagyunk felelősek, nem az államért vagy a rokonokért.
  4. Minden sarkon menekültek állnak lesben
    Igen, Németországba valóban rengeteg menekült érkezett az elmúlt években és történt néhány nagyon szomorú, megrázó incidens is, de egyelőre még nem a Mad Maxban élünk errefelé, nem randalíroznak kannibál migránscsordák az utcákon. Nekem öt év alatt egyetlen negatív tapasztalatom sem volt a menekültekkel, pedig él néhány család a falunkba betelepítve és a hétvégi munkahelyemen is gyakran dolgoztam együtt olyan férfiakkal, akik néhány évvel ezelőtt menekültként érkeztek az országba – ha nem mesélik el, maximum a bőrszínükből sejtettem volna. Természetesen, kár lenne tagadni, hogy a menekültekkel azért problémák is gyakran adódnak országos szinten, de nem olyan mértékben vagy sűrűn, mint ahogy a magyar média sugallni szeretné.
  5. Hiába több a fizetés, a megélhetés is többe kerül
    Az első pontban már írtam, hogy a Magyarországon megszokotthoz képest itt nagyon más a fizetés-ár arány, tehát hiába drágábbak bizonyos dolgok, még így is sokkal több pénz megtakarítható, mint otthon. A lakhatás és autófenntartás az a két dolog, ami viszonylag drága, az élelmiszerek 10-15%-al kerülnek többe vagy semennyivel, a drogériás cuccok sokkal olcsóbbak, a szolgáltatások áraránya hullámzó a magyarhoz képest. A szociális háló össze sem hasonlítható. Egy szingli fiatal minimálbérből ki tud bérelni egy önálló szobát a városban (ha szerencsés, garzont), autót tarthat fent, normálisan ehet, ruházkodhat és még haza is járhat alkalmanként, mindezt úgy, hogy mellette belefér a spórolás – el lehet ezt képzelni magyar minimálbérből? A gyermektelen, fiatal párok konkrét vagyont rakhatnak félre néhány év alatt egy otthoni lakás megvételéhez, ha hozzánk hasonlóan az életük megalapozása a cél.
  6. Csak a gyávák mennek külföldre, a bátrak otthon próbálnak változtatni
    Ez a kedvenc tévhitem, mert egy kacsintás mellett ráfelelhetem, hogy tényleg bátorságra vall, ha valaki otthon próbál megélni és önerőből előre jutni 🙂 A viccet félretéve, nagyon örülök neki, ha Magyarországon vannak olyan emberek, akik képesek a saját képességeik révén összehozni egy normális életszínvonalat, és nekik nem is ajánlom a külföldre költözést. De aki maga sem elégedett, szerintem ne érveljen ezzel. Az embernek a saját életéből kell kihoznia a legtöbbet. Ha valakinek megfelel a napról-napra élés, a nyugdíjig eladósodás, az örökös albérletezés, netán mindent készen kapott a szülőktől és ezért szívesebben marad, az a saját egyéni döntése, de nem korrekt dolog másokat legyávázni, csak mert szeretnének biztonságosabb és jobb hátteret biztosítani maguknak vagy a családjuknak.
  7. Aki otthon nem tudott boldogulni, külföldön sem fog
    Megint csak vissza kell térnem a fizetések és árak arányához, hiszen ez a nyugati jólét alapja. A magyar átlagember – pl. postás, bolti eladó, egészségügyi dolgozó – valószínűleg soha nem fog annyi pénzt keresni, hogy egyedül megéljen albérletben vagy stresszmentesen el tudja tartani a családját. Dolgozik, de a pénze csak arra elég, hogy kifizesse a kötelezőket. Itt, Németországban az átlagos munkából élő emberek sokkal több dolgot engedhenek meg maguknak a fizetésükből vagy többet tudnak spórolni, tehát már ebből eredően is ezerszer könnyebben boldogulnak. Ez szimpla matematika, nem más.
  8. Mindig bevándorló munkás leszel a helyiek szemében
    Ez így túlzás. A németek – főleg a bajorok – önérzetesek ugyan, de olyan régóta megszokott már náluk a külföldi munkaerő beáramlása, hogy nem csapnak nacionalista hűhőt a származásod körül, ha normálisan beszéled a nyelvet. Természetesen mindig lesznek kivételek, akiket zavar a jelenléted vagy akik másodlagos állampolgárnak tartanak majd – lényegében az is vagy -, a főnökség is hajlamos alkalmanként megkülönböztetést tenni a német és a külföldi munkatársak között, de alapvetően nem foglalkoznak vele, honnan jössz, ha rendesen dolgozol. Pláne, mert a németek feleannyira sem bírják a melót, mint a vendégmunkások – ebből gyakran előnyt is lehet kovácsolni.

Ti milyen véleményeket kaptatok, amelyekről később kiderült, hogy nem teljesen úgy van, ahogy a véleményezők gondolják?

Ha tetszett a posztom és szívesen olvasnál még hasonló témákban, kedveld a Facebook oldalam >>ITT<< vagy a blog jobb oldalán található Facebook-dobozon keresztül 🙂

Ez is érdekelhet

Szólj hozzá!

avatar
  Subscribe  
Visszajelzés