Konmari-hajtogatás, és ahogy a valóságban működik

Egy tudatos ruhatárhoz állítólag szépen rendezett gardrób is dukál, nos, nekem még nem sikerült megvalósítanom az örök fegyelmet a szekrényemben, de legalább rájöttem, hol a hiba a rendszerben. Az első nagy ruhaselejtezésemet kezdő “konmarisként” ejtettem meg évekkel ezelőtt, akkor nem egyszerűen megszabadultam a felesleges göncöktől, hanem szép takarosan el is rendeztem őket a szekrényben. Téglalap formában, élére állítva, szeretettel, színek szerint, mindenféle spirituális lelki lomtalanítással karöltve, ahogy a rendrakás királynője tanácsolta. A zoknik lelkivilágával mondjuk nem törődtem hajtogatás közben, cserébe viszont megpróbáltam tényleg lelkiismeretesen elvégezni a kiszabott feladatot.

A végeredmény gyönyörű volt, egységes, átlátható. Körülbelül három hétig, aztán a gardróbomban szép lassan megint eluralkodott a káosz. Ismerős, ugye? 🙂

Miért hajtogat Marie Kondó úgy, ahogy?

A konmarizás lényege, hogy a lomtalanítás után megtartott holmijainkat kis helyen és áttekinthetően tároljuk az otthonunkban, miközben megpróbáljuk hosszútávon is fenntartani az újdonsült szisztémát, nemet mondva a további kacatok felhalmozására. Minimalista irányzat ez is, a Rend a lelke mindennek című könyvben részletesen olvashattok a módszerről, én ebben a posztban csak a ruhákkal foglalkozom, hiszen azok tárolásával gyűlt meg leginkább a bajom.

Marie Kondo hajtogatós alaptézise szerint a ruhákat nem függőlegesen, egymásra pakolva tároljuk a szekrényben, hanem élére állítva egy fiókban vagy dobozban, így elkerülhetjük, hogy az alsóbb darabok kihúzásával boruljon az egész kupac. Lássuk be, elég logikus felvetésről van szó, nálam legalábbis tényleg akkor lesz kupi a polcokon, ha reggelente össze kell túrnom a ruhatornyot, hogy kihalásszam azt, ami alul van. Vagy a középsőt. Lényegében bármelyik alsó darabot veszem ki, mindig megroggyan kicsit a pofásan összerendezett oszlop, először még megígazítom, másodjára már csak legyintek, hogy rendbe rakom majd, ha hazaérek a munkából, harmadjára azt veszem észre, hogy megint össze-vissza állnak a cuccaim. Az élére pakolt elrendezés további előnye a praktikusságon túl, hogy minden ruhadarabot látok, tehát nem kell keresgetnem a hátsó sorban.

Marie Kondonak megvannak a maga sajátságos hajtogatási technikái is, amelyek viszont nem feltétlenül egyeznek meg az általam használtakkal, időnként  ugyanis kényszeresen bonyolultnak érzem a megoldásait. A ruhákat általában több részre hajtja, és minden kiálló polóujj, zoknisarok, csücsök behajtására odafigyel, hát ember legyen a talpán, aki követni akarja ezt az állandóan precíz metódust, nekem nincs hozzá türelmem. A felsőket, nadrágokat, zoknikat én is háromba hajtom, de nem foglalkozom vele, hogy tökéletesen egyenlő négyzetformákat alkossanak a szekrényben. Ezzel ellentétben, az akasztós oldalban a konmari-elv alapján tettem sorba a dolgokat, balról jobbra haladtam a nehéz anyagokkal a könnyű darabokig, erre kifejezetten jól esik ránézni. 

Az interneten egyébként rengeteg videó található a témában, magyarul is, érdemes belenézni egy-két felvételbe az érthetőség kedvéért, hajtogatási módszereket írásban elmagyarázni ugyanis nagyon komplikált. Hajtsd be félig, gyűrd alá, rendezd sorba, ezektől a vezényszavaktól nem lennél okosabb, de segítségként itt egy szuper összefoglaló videó az eredeti konmari-módszernél némileg egyszerűbb hajtogatással. A videó angol nyelvű, és csak nézni kell, érteni nem 🙂

 

Miért nem működik nálam a konmari-hajtogatás a szekrényben?

A legtöbb háztartásban olyan gardróbszekrények kapnak helyet, amelyeknek egyik fele akasztós, a másik fele polcozott, fiókok pedig csak elvétve találhatóak meg benne ruhatárolási célra. Ez nálam sincs másképp, összesen három kicsi fiókunk van a fehérneműk és övek számára, így a többi ruhámat kénytelen vagyok a feleslegesen magas polcokon tárolni függőlegesen, egymásra pakolva. Pont úgy, ahogy Marie Kondo szerint hülyeség. Extra megállapításom, hogy mióta igyekszem tudatosan ruhát vásárolni, közel sincs annyi göncöm, amennyi megtöltené a két méter magas szekrény polcait. Tiszta helypazarlás.

Egy másik problémám a módszerrel, hogy nem találtam még megfelelő méretű dobozt, amiben a fehérneműket és zoknikat tárolhatnám rendszerezett módon a fiókban, márpedig az eddigi tapasztalataim alapján mindenépp kellene valamiféle térelválasztó vagy skatulya, különben idővel minden igyekezetem ellenére összekeverednek a darabok. A cél viszont a rend fenntartása, hogy időt spóroljunk magunknak a háztartásban.

Nagy szerencse, hogy a mostani ruhásszekrényünk valójában nem a miénk, hanem a félig bútorozott bérlakáshoz járt, mert így nem kell majd fájó szívvel megválnom tőle, mikor a saját otthonomba költözve átváltok fiókos komódra. Ha átváltok. A komódban ugyanis a szekrénnyel ellentétben nem tudom vállfára akasztva tárolni ruhákat, túl sok bútort viszont nem szeretnék bezsúfolni a szobába. Jobb híján egyelőre keresem az inspirációkat a konmari hajtogatáshoz megfelelő gardróbszekrényhez. 🙂

Ha tetszett a posztom és szívesen olvasnál még hasonló témákban, kedveld a Facebook oldalam >>ITT<< vagy a blog jobb oldalán található Facebook-dobozon keresztül 🙂

Ez is érdekelhet

Szólj hozzá!

avatar
  Subscribe  
Visszajelzés