Kezdő permakultúra a kertemben + ültetési terv

Február végén már nagyon bizseregtek az ujjaim, hogy belefoghassak végre az első veteményesem kialakításába, de lassan nyolc hónapos kismamaként kénytelen voltam megvárni, mire a férjemnek lett egy kis szabadideje felrotálni a kert végét és széthordani rajta némi töltőföldet a vetés előtt. Igaz, tavaly több-kevesebb sikerrel termesztettem egy kevés zöldséget körülbelül 20 négyzetméteren, de még nem laktunk a házban, sokáig csak kéthetente jártunk ki a telekre és ennek következtében bizony mindenfajta következetesség hiányzott a veteményesemből.

Idén viszont világmegváltó tervekkel fogok bele a konyhakertbe! 🙂 A korrektség kedvéért rögtön elismerem, a gyakorlatban még nem sok közöm volt a permakultúrás ökogazdálkodáshoz, szóval nyugodtan kezeljétek fenntartással a posztom és az ültetési tervem is, ez mind-mind csupán azon az elméleti tudáson alapul, amit különböző könyvekből és az internetes tapasztalatokból sikerült összevadásznom magamnak.

Miről szól egyáltalán a permakultúra?

Nos, ez lényegében olyan kertművelési módszer, amelyben megpróbálunk a természetet utánozva egy komplett ökológiai rendszert létrehozni a veteményesünkben, hogy minél kevésbé kelljen megterhelni a bolygót az élelmiszertermesztéssel. Megpróbálom röviden összeszedni, miben más ez a módszer,  mint az előző generációknál megszokott hagyományos kertművelés, és elárulom, milyen tapasztalataim vagy elképzeléseim vannak a lenti pontokkal kapcsolatban.

 

  1. ) A monokultúrás termesztés helyett a vetésforgó és növénytársítás kerül előtérbe: nem tudom, ti hogy vagytok vele, én abban a hitben nőttem fel, hogy egy konyhakert akkor működik megfelelően, ha a különféle zöldségek gondosan el vannak kerítve egymástól, hiszen soha sehol nem láttam össze-vissza ültetett terményeket. Csakhogy a kártevőknek segítséget nyújtunk azzal, ha egy helyen találják meg ugyanannak a növénynek az összes példányát, ráadásul minél többször vetjük el azonos helyre a magvakat, annál rosszabb lesz a termésátlagunk is.
    A fentiekből kiindulva érdemes több helyre elvetni ugyanazokat a fajtákat, illetve a második évtől érdemes cserélgetni a zöldségsorokat a veteményesen belül.
    Itt jön képbe a növénytársítás szerepe: figyelembe kell venni, hogy bizonyos fajták hátráltatják egymás fejlődését, mások azonban szeretnek együtt lenni, elűzik egymás kártevőit is. A neten rengeteg növénytársítási táblázat található, én csak példaként említem meg, hogy a répát  – állítólag – hagymával felváltva érdemes ültetni, mert utálják egymás legyeit, a csemegekukorica alá nyugodtan mehet néhány tő tök, hogy a széles levelek megvédjék a vízigényes kukorica földjét a kiszáradástól, a borsót viszont semmiképp ne ültessük közvetlenül hagyma mellé.
  2. ) Nincs ásás, csak talajlazítás és rendszeres mulcsolás: amikor először olvastam a permakultúráról, nagyon meglepődtem rajta, hogy ennél a módszernél nem szokás felásni a kertet, mert elképzelni sem tudtam, hogy lesz így kellően levegős és tápanyagdús a talaj. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy erre is léteznek természetbarátabb módszerek, nem muszáj minden évben felforgatni a földet, tönkretéve ezzel a kialakult talajökoszisztémát és felszínre hozni a gyomok magvait. Első körben, érdemes egész évben valamiféle természetes mulccsal takarni a talajt, ami lehet mondjuk szalma, lenyírt fű vagy faforgács – ezek egyrészt megvédik a földet a kiszáradástól, másrészt gátolják a gazosodást, harmadrészt szép lassan lebomlanak, tápanyaggal ellátva és lazítva a talajt. A komposzt szintén levegősebbé teszi a veteményesünk földjét, és erre szolgál az elő- vagy utóveteményezés is: a késő ősszel vetett mustármag vagy februárban elszórt spenót gyökerei levegősebbé teszik majd a földet.
    Létezik egy speciális technika is, a mélymulcsolás, ezesetben akár 50-60 cm-es komposztos mulcsréteget terítünk a földre és kifejezetten ebbe ültetünk – én kezdőknek azért nem feltétlenül ajánlanám ezt a módszert, nehogy a sikertelenség már az első évben elvegye az ember kedvét a további kísérletezéstől. 🙂
  3. ) Kizárólag természetes szereket használunk a növényvédelemre és tápanyagellátásra: a permakultúra alapja a biogazdálkodás lenne, ezért elsősorban arra kell törekednünk, hogy vegyszerek és mesterséges adalékok nélkül próbáljunk meg zöldségeket, gyümölcsöket vagy fűszereket termeszteni a kertben. A műtrágyázás helyett érdemes telepíteni egy kis komposztálót a kert sarkába és a saját magunk által előállított komposzttal feljavítani a föld tápanyagtartalmát, valamint kipróbálni a korábban említett növénytársításokat a kártevők elkerülésének érdekében. A permetezés szintén tilos, kivéve, ha a házilag készített permetszerekkel szeretnénk lemosást végezni: a tetvek ellen elvileg jó módszer az áztatott csalánlé – nekem tavaly bejött azon a pár zöldségen, amit elleptek a tetvek, úgyhogy idén már megelőzésképp is le fogom fújni vele a kertem, ha elegendő csalánt találok hozzá a környéken.
  4. ) A konyhakertet úgy kezeljük, mint a természet részét: nagyon fontos, hogy a veteményesünket nem szabad megfosztani mindattól, amivel a valódi természetben találkozna, egyáltalán nem célunk a túltervezettség és a sterilitás. A zöldségek mellé érdemes legalább egy-két gyümölcsfát vagy bokrot is telepíteni, valamint a permakultúra elmaradhatatlan részei a virágok és fűszernövények is, ezeket szintén a zöldségsorok közé vagy köré ültetjük (az idecsalogatott méhek segítik majd a beporzást). A gilisztáknak, rovaroknak és még a kártevőnek tartott vakondnak is megvan a maga szerepe egy ilyen konyhakertben, sőt: a gazokat sem muszáj teljesen eltüntetni, ha megtaláljuk a feladatot, amire valóak (például ideiglenes talajtakarásra).

Ezek a permakultúra alapjai nagyon röviden. Valójában azonban egy annyira összetett rendszer a maga millió házi praktikájával, hogy hosszú könyveket lehetne írni (és írtak is, magyar szerzőtől ajánlom a Kertkaland című kis kötetet), én itt csak a legalapvetőbb dolgokat próbáltam összefoglalni, hogy értelmezhető legyen, miben más ez a módszer a korábbi generációk által ismert “ásás, csupasz föld, elválasztott zöldségágyások”-módszerétől.

Az biztos, hogy egy ilyen veteményes-ökoszisztéma kialakítása a nulláról több évbe is telhet, és abban sem vagyok biztos, hogy én személy szerint minden egyes elemet be tudok majd építeni idővel a konyhakertembe. Az idei év a veteményesemben- mint az első bekezdésben írtam -, máris egy alapos rotakapálással és földfeltöltéssel kezdődött, a telkünk ugyanis évek óta parlagon fekvő terület, itt természetes talajlazítás nem igazán jöhetett szóba. Talán jövőre. 🙂

További terveim között szerepel, hogy egy-két héten belül összeállítunk az építkezésekből megmaradt raklapokból egy kis komposztálót a kert sarkában, így ősszel és jövő tavasszal talán már lesz mivel megtrágyázni a földet. Ez a lépés most egyébként kimaradt, így csak  remélem, hogy a barna töltőföldben (plusz a mulcsban és az esetleges fejtrágyában) lesz annyi tápanyag idén, ami elegendő a termesztéshez. Ha nem, bizony kénytelen leszek beszerezni jó sok zsák trágyát a termesztéshez….

Ahogy korábban ígértem, a poszthoz csatolok egy komplett ültetési tervet, nálam az első permakultúrás év valahogy így fog kinézni:

A képen látható terület körülbelül 100 nm-t jelent, ami nem elég nagy ahhoz, hogy nekiálljak megtermelni az egész éves krumpli- és vöröshagymafogyasztásunkat, ezért elsősorban olyan zöldségekre koncentrálok, amelyek kicsit kevésbé helyigényesek, ám drágábban kaphatóak, illetve amelyből túltermelés esetén jut befőzésre/elrakásra is. 

Tekintettel az egyelőre hideg márciusra, még nem sok dolgot vetettem el, csupán az előveteményeket és az olyan elvileg fagytűrő zöldségmagvakat, mint a répa vagy egy-egy sor saláta. Mellesleg, nem tervem egyszerre elültetni mindent, a fejes salátából például helyben vetettem egy keveset, valamennyit akkor fogok elvetni, ha kicsit jobb lesz az idő körülbelül két hét múlva és néhányból palántát nevelek éppen a konyhaablakban, ez is később kerül majd ki. A folyamatos vetés célja, hogy a váratlan rossz időjárás ne tegye tönkre az összes termést, és hogy ne egyszerre érjen be minden, hanem szakaszosan, ergo mindig legyen valami friss a konyhakertben. 🙂

Ahogy láthatjátok, megpróbáltam odafigyelni a növénytársítási szabályokra, bár répa- vagy hagymalegyekkel például tavaly sem kellett küzdenem – annál többet a retket megrágó földibolhákkal. A veteményestervemen továbbá nem szerepelnek fűszernövények és virágok sem, pedig mindkettőt tervezek a kertbe, csak egyelőre még bizonytalan vagyok a helyüket illetően, megvárom, míg sikerült véglegesítenem a zöldségsorok helyét és meglátom, hova fognak elférni. 

Április környékén tervezzük feltölteni az egész telket és füvesíteni, előreláthatóan a frissen nyírt fű fog mulcsként szolgálni a zöldségsorok között, bár nem vagyok benne biztos, hogy annyi fű lesz, amennyivel az egész veteményest takarni tudom idén. 

Ha minden jól megy, július környékén jövök összedobok majd egy újabb részletes posztot a konyhakerti eredményeimről, összefoglalva, mit sikerült megvalósítanom a fenti veteményesterv kapcsán. Mivel az évnek alig egyharmadánál járunk, ha megtetszett a permakultúrás módszer, a következő két-három hétben még bőven van időtök kicsit utánaolvasni ennek a típusú konyhakertnek és elkészíteni a saját veteményesterveteket is, nem vagytok késésben!

Ha tetszett a posztom, és szívesen olvasnál még hasonló témákról, kedveld a Facebook oldalam >>ITT<< vagy kövess az Instagramon🙂

 

 

 

5 2 votes
Article Rating

Ez is érdekelhet

Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments