Ilyen volt az évkezdő digitális lomtalanításom

Az újévi fogadalmaim között még véletlenül sem szerepelt digitális lomtalanítás, de a halogatás megszüntetése igen, úgyhogy erőt vettem magamon és a 2020-at azzal kezdtem, hogy megszabadultam az évek óta halmozódó elektonikus kacatoktól. Fantasztikus. Érzés. Volt.

Körülbelül 2,5 évvel ezelőtt, az eküvői fotóink átvételekor – és a nem tudom hanyadik új mappa megnyitásakor kezdtem érezni, hogy tarthatatlan az elektronikai eszközeimen uralkodó digitális káosz, túl sok a felesleges fénykép, a sosem használt alkalmazás, az évek óta megnyitatlanul sínylődő dokumentum. A minimalizmusban főleg a kézzel fogható tárgyakra és szokásokra koncentráltam, a digitális lomokat viszont sunyi módon a szőnyeg alá sepertem, mert már a gondolat is unalmas tűnt, hogy egyenként átnézzem a telefonomon és laptopomon található fájlokat.

És igen, a valóságban tényleg nagyon unalmas volt, pont ezért halogattam az elmúlt 2,5 évben is a digitális lomtalanítást. A közel kéthetes blogszünetet viszont rááldoztam a digitális takarításra, úgyhogy elmesélem, ezúttal mi mindentől szabadultam meg.

Telefonos alkalmazások

A telefon tulajdonképpen “munkaeszköz” nálam, szinte csak telefonálásra és a blog online nyomon követésére használom, ezért ritkán töltök le más jellegű applikációkat. Néhány kipróbált, de hamar megunt alkalmazást azért sikerült találnom, ezeket végleg töröltem a telefonról.

Régi számok és SMS-ek

Őszinte leszek, az általam amúgy ellenzett “jó lesz az még valamire” jegyében soha nem selejteztem ki az ismeretlen telefonszámokat, ergo tele volt a névjegyzékem olyanokkal, akikről azt sem tudtam, ki fia borja. Pláne azok esetén, akik mindössze egy keresztnévvel szerepeltek. Most töröltem mindenkit, akit nem tudtam beazonosítani vagy akivel régóta nem tartok semmiféle kapcsolatot.

Fényképek, fényképek, fényképek

A digitális lomtalanítás leghosszabb és legnehezebb pontja kétségkívül az volt, amikor át kellett néznem a több ezer (tízezer?) fényképet, amit az elmúlt közel tíz évben készítettünk. Születésnapok, nyaralások, macska minden mennyiségben, spontán fotók bármikor és bármiről. Mindez spékelve azzal a rossz szokással, hogy több képet készítünk egy-egy dologról, és a végén mindet sajnáljuk törölni.

Most megpróbáltam szigorú szemmel nézni a képekre, szóval az esetek nagy részében végül csak egy maradhatott. Elvégre, mi szükségem lenne öt különféle beállításra ugyanarról a tengerpartról? Inkább legyen tíz különleges és szép fotóm az emlékeinkről, mint száz unalmas és semmitmondó. Azt hiszem, a laptopomról, a telefonról és nemrégen vett fényképezőgépről legalább ötszáz képnek végleg búcsút mondtam, mégsem maradt utánuk semmiféle hiányérzetem.

Közösségi oldalak

A Facebook számomra egy személyes oldal, ahol a hangsúly inkább a közösségi kapcsolattartáson van, semmint mások követésén, ezért jóformán minden kedvelt vagy követett oldalt kiikszeltem. Mondjuk, celebek kondis képei eddig sem érdekeltek, de most már lakberendezési oldalak kéretlen inspirációiból sem kérek. A nem releváns csoportokból kiléptem, és a megmaradt csoportoknál is beállítottam, hogy tag maradjak ugyan, de ne lássam a bejegyzéseket a hírfolyamomban. Ezerszer letisztultabb lett a hírfolyamom.

Egy kis gyomtalanítás történt a saját házam táján is – visszanéztétek már valaha, mennyi hülye képet töltöttetek fel fiatalon? 🙂 Én megtettem, úgyhogy jó néhány fotó ment a kukába, azokkal az “ismerősökkel” együtt, akikkel olyan minimális ideig voltam élő kapcsolatban, hogy valójában még ismerősnek sem lehet nevezni őket.

Az Instagram esetén könnyebb dolgom volt, mert nincs rajta “privát” fiókom, csak a bloghoz tartozó felületen követem nyomon a számomra inspiráló személyek vagy vállalkozások tartalmát, és a tudatosság jegyében már a kezdetekől megválogattam, kinek a munkássága érdekel. Itt igazán minimalizmusra törekszem, hogy ne legyen túl sok az információ, szóval ezúttal is átfutottam a követettek listáját és néhány embertől megváltam.

E-mail fiók

A hetedikesként készített első citromailes címem óta volt már néhány fiókom, a variálásnak azonban véget vetettem néhány éve, és egy privát fiókra tereltem az összes levelezésem (pontosítok: a blognak van külön email-címe, ha írnátok nekem, itt találjátok meg az elérhetőségem). A frissítések, spam, közösségi és promóciók kéretlen almappáiból körülbelül 2500 sosem olvasott levelet töröltem ki – de csak azután, hogy leiratkoztam minden, az emailekben fellelhető felesleges hírlevélről. A régi email-jeim között szintén gyomláltam, és komolyan eldöntöttem, hogy ezentúl azonnal törtlök mindent, amiről tudom, hogy csak elektronikai kacatként fogja végezni.

Céltalan fájlok

A laptopomon bőven akadtak olyan dokumentumok és programok, amelyeket a mappáimba gyűjtve őriztem újratelepítésről újratelepítésre, mert a hivatalos iratokhoz hasonlóan át kellett volna néznem törlés előtt, mit tartalmaz tulajdonképpen a fájl, de nem fűllött hozzá a fogam. Egyetemi anyagok, számlák, inspirációs képek, építkezési adatok, címek, önéletrajz – mindent letöröltem, amiről úgy véltem, hogy nem lesz rá szükségem a jövőben. A lomtárat ürítettem, a kezdőképernyőmet megtisztítottam a programoktól, csak az maradt, amit rendszeresen használok. Szóval rendkívül kevés dolog.

Ha tetszett a posztom és szívesen olvasnál még hasonló témákról, kedveld a Facebook oldalam >>ITT<< vagy kövess az Instagramon🙂

0 0 vote
Article Rating

Ez is érdekelhet

Subscribe
Visszajelzés
guest
1 Comment
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
Dorka
5 hónapja

Nem is jöhetett volna jobbkor a poszt! 🙂 Én karácsonykor 4 évnyi lemaradást igyekezvén behozni átnyálaztam egy adag fényképet, és előhívattam egy jó adagot: a gyerekek is kaptak egy-egy albumot, és a saját közös albumunkba is hivattam elő, meg a falra és párat. És igazából, amik nem kerültek előhívatásra, azoknak a nagy részétől szerintem lassan búcsút is veszek. A férjem pont most csinálta meg a szerverünket, bővítette, ő is átnézte a képeit és feldobált egy csomót. Majd én is feldobálom, és indulhat a naaagy-nagy lomtalanítás. Végre egy helyen lesz az összes szükséges képünk, szép emlékünk, biztonságban, rendezetten. 🙂 Tartottam egy… Read more »