Időspóroló módszereim, hogy minden beleférjen 24 órába

A cím kissé megtévesztőre sikerült, nálam ugyanis soha nem fér bele az összes eltervezett tevékenység a nap huszonnégy órájába, sőt, negyvennyolcba sem 🙂 Van egy mondás, miszerint mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen – általában szülés után három héttel már bombatestű celebek képei alatt dobálóznak ezzel a genetikai okokból szintén bombatestű anyukák -, na most, a saját tapasztalataim alapján azért cáfolnám ezt a bölcseletet.

Heti két edzést beiktatni az életünkbe valóban nem nehéz.

De heti két edzést, iskolai tanfolyamot, kézműves hobbikat, önkénteskedést, rendszeres olvasást, családutaztatási logisztikát, mellékállást, háztartásvezetést és a többi minket érdeklő vagy kötelezően elvégzendő feladatra egyszerre időt szakítani, az baromi nehéz. Mondjuk úgy, lehetetlen. “Mindenre” maximum annak van ideje, akinek az érdeklődési köre kimerül a telefonnyomkodásban vagy megteheti, hogy ne vállaljon munkát, a magamfajta nyolc órát dolgozó átlagembernek viszont folyamatosan rangsorolnia és időgazdálkodnia kell, hogy a kötelességek mellé odaférjen a hobbi, a szórakozás és a pihenés földi hívsága is.

Tizenkilenc éves korom óta dolgozok a folyamatos tanulás mellett, ráadásul évek óta saját háztartást vezetek, úgyhogy ha valamiből, hát szabadidőből igencsak kevés jutott az elmúlt esztendőkben. A dolognak viszont akadt egy pozitív hozadéka, mégpedig az, hogy számtalan időgazdálkodási módszert sikerült bevezetnem a mindennapjaimba. A feladataimat folyamatosan egyszerűsítem, de azért elvégzem, így nincs tétlenség, eredménytelenség, “megint elment a nap és nem csináltam semmit”- érzésellenben kezdem azt látni, hogy a sok-sok tudatosan beosztott feladat és hobbi kezdi meghozni a maga gyümölcseit.

A bejegyzésemben megosztok hét olyan időgazdálkodási trükköt, amelyek segítenek nekem spórolni a szabadidőmmel és hatékonyabbá tenni az életem.

Tervlista a teendőkről

Gyerekkoromban néha azt játszottam, hogy óráról-órára beosztottam a következő nap terveit vagy feladatait, és megpróbáltam szigorúan tartani magam az előírt programtervhez. Ma már csak fejben készítek magamnak beosztást, és viszonylag vázlatosan, nem szabok időkeretet annak, hány perc alatt kellene megkávéznom vagy fogat mosnom, de van egy elképzelésem fejben a szabad délelőttjeimről. Hétkor kelés, fél nyolctól nyolcig nyelvtanulás, nyolctól kilencig blogolás, kilenctől fél tízig valami másféle hobbi, aztán tíz perc takarítás – körülbelül így készülök a másnapokra, attól függően, milyen dolgokat kellene éppen elvégeznem. A tervek természetesen megborulnak néha, de valahogy mégis sokkal könnyebben ráveszem magam az aktív tevékenykedésre, mintha hűbelebalázs módjára vágnék bele a napba, és spontán akarnék haladni a feladataimmal.

Minimalista környezetet teremtek

A minimalista életmód ugyan nem egyenlő a minimalista lakberendezéssel, és nem is pártolom a ma felkapott, már-már üresen hagyott házakat, de folyamatosan azon vagyok, hogy csökkentsem itthon a felesleges kacatok számát. Miért? Azért, mert minél több a holmi, annál többet kell velük foglalkozni, takarítani, rendezni és szereltetni őket, én viszont nem akarom a fél életem a tárgyakkal való bíbelődésnek szentelni. Az egyszerű otthon lehetővé teszi számomra, hogy minimális időt kelljen napi szinten a környezetem muszáj-feladataira szánnom (például az elektromos kütyük rendezésére és javíttatására), a minimalizmus ilyen szempontból tehát rengeteg időt megspórol nekem a mindennapokban.

Menüterv alapján vásárolok

A heti menütervezés a vesszőparipám, és gyakran el sem tudom képzelni, mi viszi rá másokat, hogy folyamatosan a főzni-sütnivalón agyaljanak vagy rendszeresen boltba járjanak. Persze, mások vagyunk, ettől szép az élet, de ma már elképzelhetetlennek tartom, hogy naponta-kétnaponta eldöcögjek a helyi közértbe vagy piacra, ott válogassak és várjak a soromra a kasszánál, ezzel heti több órát elveszítve az értékes szabadidőmből. Mióta bevezettük itthon a kétheti menütervezést, azóta a boltba járás, mint kötelezően elvégzendő feladat, szinte teljesen kiesett az életemből és most kifejezetten sajnálnám erre pazarolni az időm.

Megpróbálom kerülni a halogatást

Jane Austen után szabadon: általánosan elismert igazság, hogy a teendők, ha halogatjuk őket, később okvetlenül háromszor annyi időt és bosszúságot vesznek majd igénybe. Az egyik legrosszabb tulajdonságom, hogy ha kellemetlen elintéznivalókkal találom szemben magam vagy egy stresszes időszakban összegyűlnek a fejem fölött a sötét fellegek, akkor gyakran halogatom a teendőket, hátha maguktól megoldódnak a problémák. Már rájöttem, hogy az esetek 90%-ában nem fognak, úgyhogy igyekszem leküzdeni ezt a hozzáállást. Nagy levegőt veszek, ránézek a negatív hírt tartalmazó üzenetre és cselekszem. A legtöbb esetben sikerül hamar megoldani a dolgot, ezzel megspórolva, hogy tovább bonyolódjon a helyzet és még többet kelljen vele foglalkoznom. Ezt a szokást mondjuk még gyakorolnom kell 🙂

Bevezettem a tíz perces takarítási metódust

Bár sejtelmem sincs, hogy képes örökösen kupizódni a lakásunk, miközben a nap nagy részét távol töltjük, de tény, hogy mindig akad valami házimunka, amit jó lenne letudni. Régen azt a szisztémát követtük a férjemmel, hogy hétköznaponként látszatrendet csináltunk, aztán a fél szombatunkat a lakás felnyalásával töltöttük. Azóta bevezettem a sajátos Flylady-módszeremet, ami abból áll, hogy reggelente felkelés után vagy este lefekvés előtt rászánok/rászánunk tíz percet a takarításra, és itt nem az olyan rutinfeladatokra kell gondolni, hogy berakom a mosogatógépbe a bögréket, mert ez természetes, hanem nagyobb volumenű feladatokra – például vasalás, hűtő kitakarítása, iratok lomtalanítása -, amelyeket korábban csak a hétvégi nagytakarítás keretében csináltunk meg. Az az igazság, hogy a napi tíz perc szinte fel sem tűnik, azóta viszont szabad a hétvége, mert addigra már csupán egy-két nagyobb házimunka marad, amivel hamar kész vagyunk.

Mérsékelem az időrabló tevékenységeket

Azt hiszem, felesleges elmondanom, hogy manapság semmi nem zabálja úgy az időnket, mint az örökös kütyüzés, internetezés, a közösségi oldalak és email-ek böngészése. Igen, az átlagember napi kettő-négy órát(!) tölt azzal, hogy céltalanul bámulja mások életét ahelyett, hogy a sajátjával foglalkozna, és nem akarom azt mondani, hogy kivétel vagyok, aki sosem vész el az online térben, viszont tudatosan figyelek rá, hogy csökkentsem ezeket az időrabló tevékenységeket. Direkt kikapcsolom a wifit, digitális detoxot tartok, távol tartom magam a telefontól. Elképesztő, mennyi minden belefér egy átlagos délelőttbe, ha egyszer sem nézek rá semmire, és milyen jó érzés úgy zárni a napot, hogy nem közösségi oldalakra vertem el az időm, hanem a céljaim elérésével foglalkoztam.

Egyszerre több dologgal foglalkozom

Az időgazdálkodás alapvetése számomra, hogy nem tökölök egy-egy feladattal, ha ugyanannyi idő alatt elvégezhetek hármat is. A feladatok összevonása nyilván igényel némi rutint, nehogy az egyik a másik kárára menjen, de hamar el lehet sajátítani ezt a képességet is. A reggeli kávé közben írom a blogot, főzés közben megcsinálok valami házimunkát a konyhában, ha már úgyis ott kell állnom az étel miatt, munkába menet olvasok,  amíg hat az ecet a fürdőben, addig beteszek egy mosást és kiteregetek, ügyintézés közben nem bambán állok a sorban, hanem előveszem a nyelvkönyvet és tanulok. A lényeg – és ezzel vissza kell térnem az előző ponthoz -, hogy az üres meneteket megpróbálom értelmes dologra használni ahelyett, hogy egyből rátapadnék az okostelefonomra.

Ti milyen időspóroló trükköket alkalmaztok a mindennapokban?

Ha tetszett a posztom és szívesen olvasnál még hasonló témákban, kedveld a Facebook oldalam >>ITT<< vagy a blog jobb oldalán található Facebook-dobozon keresztül 🙂

Ez is érdekelhet

Szólj hozzá!

avatar
  Subscribe  
Visszajelzés