Hogy állok az első Bullet Journalommal fél év után?

Egy szóban és kereken: sehogy. Bár a Bullet Journal-módszer tavalyi felfedezése után néhány hétig abba a hitbe ringattam magam, hogy a kézzel készült határidőnapló formájában rátaláltam a tudatos tervezés legpraktikusabb és legszebb eszközére, a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, tévedtem. Más utat kell keresnem az időgazdálkodáshoz, mert a BuJo klassz dolog ugyan, de több elszántságot követel, mint amennyit én jelenleg képes vagyok belefektetni egy noteszbe. 

A kreatív határidőnaplóm lendülete egyébként valahol a harmadik hónap végén tört meg teljesen, amikor a problémák és kudarcok már annyira elborították az életem, hogy úgy éreztem, se kedvem, se energiám a BuJo-val pepecselni. Rossz évem van, na, a mélypontok pedig láthatóan nem kedveznek az alkotókészségemnek. Ezt véletlenül sem panasznak szánom (vagy mégis🙂), inkább racionális magyarázatnak arra, miért nem vált be nálam az egyébként tökéletesnek tetsző módszer. 

A BuJo-prototípusom problémáiról röviden

A zero waste életmód jegyében olyan Bullet Journalt szerettem volna magamnak, amellyel nem termelek felesleges hulladékot, úgyhogy némi tépelődés után egy korábbról megmaradt noteszt neveztem ki határidőnaplónak. A havi beosztások és teendőlisták megrajzolásához kizárólag itthon megtalálható ceruzákat is tollakat használtam. Első pillantásra jó ötletnek tűnt a dolog, mert a lapok viszonylag nagyok voltak, a ceruzák pedig a szivárvány minden színében tündököltek, a BuJo-m viszont néhány hét elteltével szétesett a ragasztás mentén. Nem bírta a gyűrődést. Nyilván hamar levontam a következtetést, hogy környezettudatosság ide vagy oda, egy normális BuJo új noteszt igényel, vagy legalábbis normális, keményfedeles noteszt.

A másik nagy problémát az jelentette számomra, amit a bevezetőben is említettem: nem volt elég türelmem egy igazán szép tevékenységnapló megrajzolásához. Tudom, hogy a Bullet Journalnak nem kötelező úgy kinéznie, mint az interneten fellelhető inspirációs képeken, a minimalizmusom viszont csődöt mondott ezen a téren, és úgy éreztem, ha már lúd, akkor legyen kövér. Jobban mondva: ha már BuJo, akkor legyen gyönyörű. Az életem kellemetlenül váratlan fordulatai viszont legyűrték a kreativitásom, valamikor március vége felé pedig annyi elmaradtam a tevékenységek és listák vezetésével, hogy úgy éreztem, ennyi, nincs értelme csinálnom. 

Nem a módszer volt rossz, hanem az időzítés

Az első negatív tapasztalataim ellenére azt gondolom, hogy a Bullet Journal nagyon hatásos és ösztönző időgazdálkodási segédlet lehet, ha megfelelő időben kerül a megfelelő kezekbe. Én sem utasítom el annak a lehetőségét, hogy a jövőben valamikor ismét nekiálljak az elkészítésének, de most úgy érzem, félre kell tennem egy időre a béna, szakadozott kis noteszem. Lusta vagyok ahhoz, hogy foglalkozzak vele, ez az igazság.

Mindemellett, tavaly bukkantam rá az anti határidőnaplóra is, úgy tűnik számomra, mintha ez afféle “előre legyártott Bujo” lenne, ami totál paradoxon, hiszen a BuJo lényege pont az, hogy egyedileg készítjük el magunknak – de azt hiszem, a lelkem mélyén valóban egy ilyenre vágyok. Legyen szép, kreatív, ötletes és lehetőeg ne nekem kelljen foglalkozni vele 🙂

Ha tetszett a posztom és szívesen olvasnál még hasonló témákban, kedveld a Facebook oldalam >>ITT<< vagy a blog jobb oldalán található Facebook-dobozon keresztül 🙂

 

Ez is érdekelhet

2
Szólj hozzá!

avatar
1 Comment threads
1 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
2 Comment authors
jollityHercegnő Recent comment authors
  Subscribe  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Hercegnő
Vendég
Hercegnő

Szia Heni,
Írnál egy bejegyzést arról, hogy állsz a 101-1001 kihívással?
Nagyon szeretem a blogod. Csak így tovább.