Ezért eszek kevés húst a mindennapokban

A magyar étkezési szokásokról általában két dolog jut eszembe, először az, hogy az emberek többsége valamiért nagyon szeret enni és tukmálni ( egyélfiam, mér’nemszedszmégegytányérral, kóstoldmegvagymegsértődök), másodjára meg, hogy amiben nincsen hús, az nem is étel. 🙂 Mindeközben úgy tűnik, itthon is egyre nagyobb teret nyer magának a vegán életmód, főleg a környezetvédők körében. 

Én őszintén megvallom, még vegetáriánus sem vagyok, nemhogy vegán – ennek ellenére tudatosan odafigyelek rá, hogy minél kevesebb húst fogyasszak a mindennapok során. A tudatosságot azért tartom fontosnak kiemelni, mert úgy látom, egész jóléti mítosz íródott a hús köré, és sokak fejében él az a tévképzet, hogy aki megteheti, úgyis húst eszik. A csirkemell és a rántott karaj státuszszimbólum lett, ezzel párhuzamosan pedig kialakult egyfajta előítélet, hogy csupán a csórók és különcködő, csimbókos hajú ősvegánok választják a cukkinifasírtot egy jól megsült libacomb helyett, hogy megmentsék az állatokat a mészárszéktől.

Amikor néhány éve először döntöttünk úgy itthon a férjemmel, hogy egy hónap erejéig teljesen búcsút mondtunk a húsnak, volt szerencsénk megtapasztalni a fentieket: akadt olyan, aki megjegyezte, hogy ő bizony az ételen pont nem spórolna és az akkori munkahelyemen akadtak bőven olyanok, akik minden áldott nap igyekeztek meggyőzni arról, hogy a vega ismerőseik haldokolnak a húshiány miatti erőtlenségtől  🙂Bizony, mindkét oldalon vannak önkéntes térítők, de én személy szerint a visszafogott példamutatásban hiszek az erőszakos győzködés helyett. Nem kérdezek meg senkit az ebédlőben, miért fogyaszt naponta húst, de ha szóba kerül a téma, felvállalom, hogy rossz szokásnak tartom.

De akkor miért nem eszek gyakrabban húst, ha amúgy szeretem az ízét, megtehetném, ráadásul le sem tudnám tagadni, hogy az elhatározásomnak köze sincs az állatok szenvedéséhez? Azért, mert a kutatások meg a józan ész alapján vallom, hogy a rendszeres húsfogyasztás tönkreteszi a bolygónkat, én pedig nem akarom harminc év múlva azt mondani a gyerekeimnek, hogy bocsi, amiért felfaltam a jövőtöket, de olyan finom volt. 

Minden kiló hússal magunk alatt vágjuk a fát

A klímaváltozás olyan dolog, amit szerintem már a legszkeptikusabb hozzáállással sem tudunk tagadni, hiszen a saját bőrünkön érezzük a hatásait, például a szélsőséges időjárási jelenségeket vagy a termőföldek elsivatagosodását. Látjuk, hogy minden évben egyre drágább az alapvető élelmiszerek ára, mert a termést elviszi a szokatlanul kései fagy, kirohasztja az áradásszerűen lehulló csapadék, netalántán háromszor annyit kell locsolásra költeni a szárazság miatt. 

Hogy jön ide a hús?

Az elmúlt két évszázadban megsokszorozódott az emberiség húsfogyasztása, és míg régen a többség csak ünnepnapokon látott állatot az asztalon, manapság reggelire felvágott dukál, ebédre valami sült, estére meg mindkettő váltakozva. Bár a kutatók nagyon régóta hangoztatják, hogy az állattenyésztés növekedése hatalmas környezeti katasztrófa felé sodor minket, sokan mintha meg sem hallanák, mintha el sem hinnék, hogy tényleg olyan nagy gond a jelenlegi húsfogyasztási trend. Hülyeség, azt mondják, meg újhullámos divat. 

Holott az állattenyésztés láthatóan rengeteg energiát és helyet követel magának, a Földön viszont lassan elfogynak az ehhez szükséges kapacitások.

A mezőgazdasági területek közel 70%-a az állattenyésztést szolgálja, elvégre nem csak maguknak az állatoknak van szükségük elegendő helyre, hanem a számukra megtermelt takarmánynak is, ennek következményeként évtizedek óta komoly erdőírtások folynak. A globálisan lecsökkent fa- és növényállomány miatt a levegőben nő a szén-dioxid szint, a szarvasmarha termelés a metánkibocsátást növeli, a takarmányhoz szükséges trágyázás során rengeteg nitrogén kerül a légkörbe – nos, ez a három üvegházhatású gáz játssza a legnagyobb szerepet a gobális felmelegedésben.

Az erdőírtás és a trágyázás azonban nemcsak a légkörre van hatással, hanem a termőföldekre is, a mikroklíma megváltoztatása ugyanis talajeroziót és elsivatagosodást okoz. Az emberek száma nő, de csökken az élelemtermelésre felhasználható terület, és sokaknak még mindig nem kondul meg a fejében a vészharang. Ha a termőföldek tönkretétele nem lenne elegendő, az állattenyésztéshez háromszor annyi vízre van szükség, mint a növénytermesztéshez, de arról se feledkezzünk meg, természetesen, hogy a növények nagy részét is takarmánynak szánják.

Lényegében azért írtjuk ki az oxigént biztosító erdőket, hogy a helyükön takarmányt termeljünk, amelyeket aztán feletetünk az állatokkal – mi történne, ha egyszerűen csak magukat a növényi táplálákokat fogyasztanánk ahelyett, hogy elpazarlunk több mázsa búzát, amiből végül mindössze fél kilónyi húst nyerünk? Ha egy kilogramm hús helyett egy kilogramm lencsét vagy barnarizset ennénk, ha az egész népesség harmadára csökkentené a húsfogyasztását, azzal egy körülbelül Afrika nagyságú terület szabadulna fel a művelés alól, hiszen nem lenne szükségünk ennyi termőföldre. Sőt, az ENSZ szerint ideje lenne a Föld 1/3-át természetvédelmi területté nyilvánítani, hogy megállítsuk a jelenleg zajló ökológiai katasztrófát. 

A rendszeres húsfogyasztás komoly egészségügyi problémákat okoz

2015 októberében nagy felzúdulást váltott ki, hogy a WHO hivatalosan is felvette a rákkeltő élelmiszerek körébe a vörös- és a feldolgozott húsokat. Tudom, évek óta más sem folyik a csapból, minthogy minden étel rákkeltő és káros, ezért sokan már csak legyintenek a figyelmeztetésekre, de egyre több táplálkozástudományi kutatás és teszt bizonyítja, hogy a rendszeres húsfogyasztás tényleg hozzájárul az ún. civilizációs betegségekhez. Ezek manapság már nem is feltételezések, hanem orvosi tények.

A kutatások szerint túlzott állati fehérje-bevitel a daganatos megbetegedéseket segíti elő, a magas koleszterintartalmú húsok pedig szív- és érrendszeri problémákat okoznak, márpedig pont ez a két betegség vezeti globális szinten a halálozási okokat. Itt szeretném megjegyezni, hogy bár a húspártiak körében mindig mindenkinek akad egy 90 évet megélt nagyapja, aki egész életében szalonnát és pálinkát reggelizett, mégsem ismerte a betegséget, a statisztika azért kicsit mást mutat. Ma Magyarországon minden második ember szívbetegségben, és minden negyedik ember rákban hal meg, tehát szerintem nem szabad félvállról venni a húsban rejlő kockázatokat.

A köszvényt korábban például a “gazdagok betegségének” nevezték, mert többnyire azok a tehetős emberek szenvedtek tőle, akik megengedhették maguknak a rendszeres húsfogyasztást (köszvényt általában sok hús miatt felhalmozódó húgysav okozza). A régiek is tudtak valamit, nem igaz?

A húsfogyasztás kapcsán muszáj megjegyeznem, senkit nem szeretnék elhalálozási statisztikákkal riogatni, mert természetesen nem csak a hús okozhat komoly betegségeket, és az alkalmi húsevéstől sem lesz senki automatikusan rákos. A lényeg a mennyiség csökkentésében rejlik, kivéve persze, ha hetven évesen szívesebben feküdnél a kórházban, minthogy az unokáiddal játssz. Ez is egyfajta szemlélet, bár érdemes mellékesen figyelembe venni, hogy a klímaváltozás a gazdaságok összeomlását is magával hozza, tehát nem biztos, hogy hetven éves korodban lesz olyan kórház, ahol megfizethetően gyógyítanak.

A hétköznapi vegetáriánus életmód

A bejegyzésem olvasása során talán megfogalmazódott benned a gondolat, hogy ideje lenne növényi alapú étrendre váltanod, de képtelenségnek érzed, hogy lemondj a húsról. Igazából én sem tartom elképzelhetőnek, hogy a jövőben nemet mondjak egy tányér húslevesre, csakhogy ettől függetlenül igenis hiszek a mértékletességben. 

Egy blogon olvastam először azt a kifejezést, hogy “hétköznapi vegetáriánusok”. A mozgalomban részt vevők önkéntes elhatározásból nem fogyasztanak állati eredet ételeket hétköznaponként, csak hétvégén és ünnepnapokon, így anélkül tesznek jót a bolygóval és a saját egészségükkel, hogy szélsőséges lemondásokra kényszerülnének. Tudod, te is választhatod azt a lehetőséget, hogy a hétből kijelölsz három-négy olyan napot, amelyen egyáltalán nem eszel húst. A jól ismert kifogást, miszerint “hússal nem lehet jóllakni” máris felejtsd el, hiszen Magyarország a világ 4. legkövérebb országa világszinten, ahol a felnőttek 60%-a túlsúlyos – és ezek szerint mi, magyarok, igenis túl jól lakunk. Csak nem a megfelelő táplálékkal. 🙂

Az interneten rengeteg információt találsz a növényi étrendről, a benne található élelmiszerek tápanyag- és kalóriatartalmáról vagy a komplettálásról, az alapvető szabályok követése mellett egyetlen percig sem kell aggódnod, hogy éhen maradsz vagy hiánybetegségeid alakulnak ki. Sőt, garantálom neked, minél kevesebb húst eszel, annál kevésbé fogod kívánni. Ma már el sem tudom képzelni, hogy naponta fogyasszam, a vörös húsokat és feldolgozott készítményeket szinte teljesen száműztem az étrendemből, mert nem esik jól többé. 

A klímaváltozás, tetszik vagy sem, itt van a nyakunkon. Az ENSZ legfrisebb becslései szerint 2050-re közel 10 milliárd ember fog élni a Földön és a fogyasztás növekedése miatt a jelenlegi élelmiszertermelést meg kellene kettőzni. A termőföldek azonban lassan elfogynak, az összes erdőt pedig nem írthatjuk ki.

Én úgy gondolom, nem viselheti csupán az emberek egy csoportja a világmegváltás terhét, mindannyiunknak osztozni kell a nehézségekben, ha a magunk kedvéért nem, hát azért, hogy a gyerekeinknek még jusson a Föld erőforrásaiból. Ha ehhez kevesebb műanyagot kell termelni, termeljünk kevesebbet. Ha kevesebb húst kell hozzá enni, akkor együnk kevesebb húst, ilyen egyszerű.

Ha tetszett a posztom, és szívesen olvasnál még hasonló témákról, kedveld a Facebook oldalam >>ITT<< vagy kövess az Instagramon🙂

 

5 3 votes
Article Rating

Ez is érdekelhet

Subscribe
Visszajelzés
guest
1 Comment
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
Noémi
Noémi
1 hónapja

Szeretem (újra)olvasni a bejegyzéseidet. Realisták, olykor irónikusak. Egyelőre én is elképzelhetetlennek tartom, hogy ne egyek húst, vagy állati eredetű ételeket. Sőt, most voltunk egy hetes kéktúrázáson, bőven megvolt a napi 1000+ kcal elégetése csak a dombra fel, dombról le ~15 kilós zsákokkal – nem esett nehezemre eltüntetni egy jó tányér vadast krumplival. Ettől függetlenül nem kevés odafigyeléssel talán sikerült elindulni egy jóval mértékletesebb úton.

Last edited 1 hónapja by Noémi