Ezek a DIY-díszek kerültek idén a karácsonyfánkra

Mióta az eszemet tudom, olyan tipikus piros-fehér, mézeskalácsos “hagyományos” karácsonyfát szerettem volna, az már jóval később került fel a kívánságlistámra, hogy ez az elképzelt dekoráció lehetőleg minél kevesebb hulladéktermeléssel járjon. A beköltözésünk előtt sosem volt még igazi, nagy fenyőnk decemberben, tehát a dekorációs elemekkel is szükősen álltunk, így szinte adta magát a dolog, hogy csupa kézzel készült, természetes dísz kerüljön a karácsonyfánkra.

A férjem kedvéért végül vásároltunk néhány gömböt, és a karácsonyi vásáron szerettem volna néhány kis fából faragott hintalovat vagy harangot beszerezni (ez vásár híján nem jött össze), minden másban azonban szabad utat kapott a kreativitásom. Megmutatom, milyen ötleteket valósítottam meg idén.

Horgolt hópelyhek

Valójában már tavaly elkezdtem hópelyheket horgolni, miután rábukkantam egy gombolyag fonalra a kedvenc turimban, idén csak folytattam a sort néhány további darabbal. Nem tudom, miért szeretem ennyire a horgolt holmikat, de szerintem igazi különlegességek a fán 🙂

Egyébként az összes dísz közül ezeket a legmacerásabb elkészíteni, egyrészt, mert nem könnyű jó minőségű, hófehér fonalat találni, másrészt, mert egy-egy bonyolult hópehely roppant időigényes tud lenni, harmadrészt, mert nekem speciel háromszor kellett nekiállnom a keményítésnek, mire elfogadható végeredményt kaptam ( csinálhattam volna erős vegyszertartalmú lakkal, de nem akartam). 

Jó kis program a hideg decemberi estékre, de ha tíz-tizenkét darabnál többet szeretnénk készíteni, azért nem árt hamarabb nekiállni a horgolásnak.

Szalaggal díszített fenyőtobozok

Az elmúlt két-három évben elkezdtem gyűjteni a tobozokat abban reménykedve, hogy valamikor fel tudom őket használni az adventi időszakban, végül ezek is a karácsonyfán kaptak helyet (bár a hosszúkás tobozokat az anyósomnak köszönhetem, olyat az istenért nem találtam semerre a környéken). 

 

Volt még itthon némi maradék fehér festékem, amivel a hangulat kedvéért hólepte hatást csempésztem a tobozokra, nem mintha eredetiben ne lettek volna szépek, de legalább fokozhattam kicsit a fehér színt a fán. A tetejükre piros-fehér szalagot ragasztottam; szerettem volna használtam beszerezni hozzá az anyagot, és ha többi időm lett volna a keresgélésre, talán sikerrel is járok, viszont sehol nem jött velem szembe second hand szalag.

Nem sok helyen találkoztam még hasonló dísszel karácsonyfán, úgyhogy szerintem abszolút egyedi dekoráció lett a tobozaimból 🙂

Szárított narancskarikák

Sosem gondoltam volna, hogy gyümölccsel fogom díszíteni a karácsonyfámat, de a narancs egyszerűen magában hordozza a meghitt téli életérzést… Most lehetne vitatkozni arról, mennyire környezettudatos dekorációs megoldás, hiszen a narancs tényleg nem a szomszéd városból jön és akinek hozzám hasonlóan nincs radiátora, az még energiát is pazarol a sütőjével, mire kiszárítja a karikákat – én sem vagyok tökéletes, na. 

A hasonlóan tökéletlenek kedvéért elárulom, milyen pofonegyszerű elkészíteni a narancskarikákat: szeld vékonyra a gyümölcsöt, helyezd el őket a radiátoron és legalább egy hétig hagyd őket száradni, miközben mindennap megforgatod. Ugyanezt sütőben egyetlen délután alatt el lehet játszani, én 120 fokon szárítottam őket fél órán át, majd 70 fokon addig, míg viszonylag zörgősek nem lettek. Nyilván ezesetben is többször meg át kell forgatni a szeleteket. 

Mézeskalács díszek

Minden december elején megsütök néhány tepsi mézeskalácsot, idén csupán annyit változtattam az adventi hagyományon, hogy egy adag belőle kifejezetten a karácsonyfára készült, nem a családnak. A mézeskalácsokat már sütés előtt kiszúrtam, rárajzoltam a tőlem telhető legszebb íróka mintákat ( a fára szánt darabokkal kezdtem, mert a százötvenediknél már eléggé untam a pingálást ahhoz, hogy ne legyen szép a minta), majd még frissen átfűztem rajta a zsineget és voálá, az íróka megszáradása után, azaz másnap az egész ment egy kis papírdobozba. 

Így kerültek fel azok a régen vágyott mézeskalács-díszek a karácsonyfámra. Nem tudom, mennyire tartósak, vajon milyen állapotban lesznek jövőre, ha előveszem őket a dobozból, de kétségtelen előnyük, hogy legrosszabb esetben újrasütöm őket és kész. Sőt, talán úgy járnak majd, mint régen a szaloncukrok, mire bontjuk a fát, a felét már leette valaki és csak a zsinegek lógnak majd a helyükön 🙂

Ha tetszett a posztom, és szívesen olvasnál még hasonló témákról, kedveld a Facebook oldalam >>ITT<< vagy kövess az Instagramon🙂

5 1 vote
Article Rating

Ez is érdekelhet

Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments