Egy megkopott farmernadrágom három új élete

Újrahasznosítós hétvégét tartottam. Volt itthon egy farmernadrágom, ami  – az eltört cipzáron túl – kellőképpen megkopott már ahhoz, hogy ne tudjam tovább hordani az utcán. A ruhakonténerbe leadás most nem játszott, az afrikai szegényeknek ugyanis bőven jut annyi normális ruha a nyugati országok adományaiból, hogy ne az én félig tönkrement nadrágomra szoruljanak, a kukába dobástól pedig a lelkiismeretem mentette meg a farmert. Elvégre, milyen dolog lenne már, ha környezettudatos bloggerként nyugodt szívvel vágnék szemétre valamit, ami tulajdonképpen még nem érett meg a végső pusztulásra..? 🙂

Végül úgy döntöttem, a régiből újat elve alapján megpróbálok praktikus holmikat kihozni a nadrágból. Az újrahasznosítás kreatív technikáját mostanában kezdem felfedezni, egyelőre nincsenek speciális eszközeim az alkotáshoz, szóval olyan dolgokat kerestem, amiket az én alapvető háztartásomban is elkészíthetőek. Olló, tű, cérna, mindössze ennyi segítségem akadt itthon, és a kézműves puritánságom ellenére sikerült összedobnom magamnak három szükséges és szép(?) holmit.

Farmerkaspó

Az elnyűtt farmernadrágból készült virágkaspó ötletével a Juditu blogon találkoztam, a képek pedig olyan inspirálóan szépek voltak, hogy az ötleten némi változtatást eszközölve nyomban nekiálltam a gyártásnak. Pofonegyszerű műveletről van szó, vágj le a nadrág szárából, alul vardd össze a sarkokat becsippentve (természetesen belülről), majd hajtsd vissza a szár felső végét. Voálá, így lesz fél órás munkával akár négy-öt dizájnos farmerkaspód a csúnya virágcserepek eltakarásához.

Tűpárna

Régóta érzem, hogy esedékes lenne beszerezni valamiféle tűpárnát, mert a készen vett dobozból rendre kiesnek a tűk egy-egy rossz mozdulat után. A farmeranyag tökéletesnek tűnik erre a feladatra, kellően kemény, hogy tartása legyen és némi jóindulattal még dizájnosnak is lehet mondani – természetesen csak akkor, ha eltekintünk tőle, hogy kézzel készültek a belső pelenkaöltések. Rendes varrógéppel biztosan pofásabb lenne, de szegény ember vízzel főz és kézzel varr 🙂

Edényalátét

Az interneten többször volt szerencsém patchwork-jellegű szőnyeghez varrott farmercsíkokból, de nem hordok elég bő nadrágot ahhoz, hogy egy komplett szőnyeg kijöjjön belőle, szóval jobb híján edényalátétet fontam a maradékból. Kacat lenne, ha korábban nem repedt volna meg a sok használattól az egyik préselt fa alátétem, így remélhetőleg hasznát fogom venni a konyhában. A tartósságát illetően vannak kételyeim, ugyanis varrrógép híján nem szegtem be kétoldalt a csíkokat, ez el is csúfítja kissé az összhatást – még szerencsére rajtam és a férjemen kívül úgyse kell senkinek néznie az asztalán. Most maradok annál a nézetnél, hogy elég, ha egy használati eszköz praktikus.

A Pinteresten egyébként rengeteg farmerből újrahasznosított cuccot találtam, a bevásárlótáskától kezdve a puffon keresztül egészen a zsebes fürdőszobai tárolófalig, de ezek elkészítése már meghaladta a jelenlegi lehetőségeimet és képességeimet, úgyhogy végül mindössze a fenti három dolognál maradtam. Azt mondom, egy farmergatyányival így is hozzájárultam a Föld készleteinek megőrzéséhez 🙂

Ha tetszett a posztom és szívesen olvasnál még hasonló témákban, kedveld a Facebook oldalam >>ITT<< vagy a blog jobb oldalán található Facebook-dobozon keresztül 🙂

Ez is érdekelhet

Szólj hozzá!

avatar
  Subscribe  
Visszajelzés