“Egy kézzel készült, természetes játéknak története van”- Wabi Sabi Park-interjú

A wabi-sabival még tavalyelőtt találkoztam, egy tökéletlenre vakolt fal előtti maszatos agyagváza képe alatt olvastam először erről a világlátási koncepcióról, és azóta is igyekszem itt-ott megtalálni a mindennapok során. Az utóbbi időben szerencsére egyre nagyobb teret nyer a japán életstílus alapját képző természetesség, így még az Instagram időnként kissé mű berkei között is sikerült rátalálnom egy olyan őszintén inspiráló és kreatív anyukára, mint Andi, a Wabi Sabi Park megálmodója.

Mert amit ő csinál, kisebbfajta csoda, én legalábbis úgy érzem, hogy Andi otthon készített, természetes játékain keresztül egy igazi csodavilágba nyerhetünk bepillantást, ahol minden darab a maga eredetiségében válik izgalmassá. Falevél-nyomda, húsvéti nyuszi tojáshéjból, kőamőba – ilyesmik várnak bennünket a Wabi Sabi Parkban. De minderről meséljen nekünk Andi! 🙂

Első körben áruld el nekünk, honnan jött a névválasztás, és mi is az a Wabi-Sabi?

Főleg lakberendezési trendként, vagy amolyan újfajta hygge-ként emlegetik mostanában (sajnos). Igazából mindkettő félrevezető lehet, mert ez valójában egy ősi eszme, egy életbölcsesség, melyet keletről sodort Európába a szél. A Wabi-Sabi egyfajta tisztánlátás, annak a képessége, hogy fel tudod fedezni a tökéletlenben, hibásban, befejezetlenben is a szépséget, az idő múlásának nyomait képes vagy derűsen szemlélni, és hogy megtalálod a természet egyszerűségében a harmóniát. A Wabi-Sabi tulajdonképpen valahol a minimalizmus az elfogadás és a környezettudatosság hármasának metszetében helyezkedik el.

Én kb. 10 éve találkoztam evvel az életfilozófiával, de már akkor úgy éreztem, hogy mindig is az életem része volt.

Honnan jött az ötlet, hogy természetes alapanyagok felhasználásával készíts játékokat?

Szeretem az egyszerű megoldásokat. És mi lenne annál kézenfekvőbb, mint hogy amire szükségem van, azt magam elkészítem, valami olyan anyagból, mely a környezetemben úgyis megtalálható. Egy kézzel készült, természetes játéknak története van. Ami ott kezdődik, hogy elültetjük a fát, nevelgetjük, az árnyékában piknikezünk, felmászunk rá, esszük a gyümölcsét, majd ha eljön az ideje, megválik egy két ágától, melyből faraghatunk valami szépet, együtt a gyerekkel. És mivel a fajáték rendkívűl időtálló, ezért nem ritka, hogy az apáról fiúra száll tovább.

A természetes játékok mellet szól az is, hogy minden érzékszervünkre hatnak. Egy fajátéknak illata van, íze van, (mert egy gyereknek mindent meg kell rágcsálnia), erezete, ami utal élő mivoltára, változatos a felülete, meleg a tapintása, még a fajátékok összekoccanása is kellemes tompa hangzású, ráadásul minden darab egyedi és utánozhatatlan. De említhettem volna a követ, a gyapjút, vagy még sok mást.

Ha gyermekeinknek kézzel készült ajándékot adunk, sokkal többet kapnak egy szimpla játéknál, megajándékozzuk őket az alkotás élményével, és sok-sok hasznos tudással.

A fotóidat látva sokszor tátva marad a szám, hiszen annyira kreatív és változatos lehetőségeket mutatsz be, hogy nekem a fele sem jutna eszembe magamtól. Téged mi inspirál a játékok megalkotásában, tudatosan keresed a hasonló témájú blogokat, vagy spontán jönnek az elképzelések és azzal játszotok, amit éppen találtok a természetben?

Is-is. Több homeschool és montessori témájú blogot is olvasok, mert nagyon érdekel az alternatív oktatás témaköre. Tetszik, ahogy az anyukák játékosan ismertetik meg gyerekeiket a legfontosabb témakörökkel. Ezek az oldalak nagyon inspirálnak. De persze a legnagyobb ihletőm és múzsám maga a természet. Minden levélbe, kavicsba, fadarabba képes vagyok belelátni valamilyen játékot. Valahogy rááll az agyam. Lehet azért, mert felnőtt létemre még mindig lételemem a játék.

Hogyan állnak a gyerekek a kézzel készült wabisabi-játékokhoz, mindig sikerül lekötni a figyelmüket? Van kedvenc játékuk?

 A gyerekek alapvetően vonzódnak a természethez, és a természetes anyagokhoz. A legtöbben kiskorukban gyűjtik a kavicsokat, csupán, mert örömet okoz nekik, imádnak a homokozóban matatni, vagy sárból levest főzni. Bármivel képesek játszani, mert folyamatosan fedezik fel a világot, és számukra minden érdekes. Ha egy játékot megunnak, az valószínűleg nem azért van, mert nem tetszik nekik az anyaga, vagy nem értékelik a belefeccölt munkát, hanem egyszerűen csak akkor máshoz van kedvük. A tapasztalatom egyébként, hogy a természetben sokkal nehezebb otthon készített játékokkal lekötni a gyerekeket, mert folyton elszaladgálnak, és mindig találnak valamit, amit meg kell vizsgálni, egy bogarat, egy csigát, egy virágot, vagy bármit. Ilyenkor nem szabad erőltetni a vezetett témájú játékokat.

Eddigi tapasztalatom alapján a lányoknak a virágos, vagy állatos játékok tetszenek leginkább, a fiúk pedig inkább a kavicsépítő, vagy babpakolós játékokat kedvelik. De hát ahány gyerek, annyi féle…

A családtagokat általában nehéz meggyőzni arról, hogy a gyerekeknek nem feltétlenül van szüksége bolti, fröccsentett műanyagból készült holmikra a boldogsághoz. Hogyan lehet szerinted elérni, hogy természetes alapanyagú játékokkal lepjék meg a gyerekeket?

Ideális esetben a rokonság és a baráti kör támogatja a szülők környezettudatos törekvéseit. Megkérdezik, minek örülne a gyerek, melyik boltból vásároljanak, stb. Ha mégsem ilyen egyszerű a képlet, mert például ragaszkodnak a saját elképzeléseikhez (ami egyébként érthető, hisz ettől lesz személyes az ajándék) és mégis valami kacatot vennének, hát ez van, jobb beletörődni. Túl sokat úgysem tudunk már tenni. Szerintem mindenkinek joga van eldönteni, hogy mire költi a pénzét. Ízlés dolgában pedig felesleges vitába szállni, hiszen a családi béke fontosabb, mint egy ajándék. Persze az ilyen játékokat a későbbiekben, ha már esetleg ráuntak a gyerekek, el lehet adományozni, és evvel biztosan a szeretteinket sem sértjük meg.

 

És ha már a bolti játékoknál tartunk, szerinted hány éves kor körül jön el az a pillanat, amikor a gyerekek számára érdekesebbek lesznek az előregyártott termékek – Barbie-baba, tablet, bűvészkészlet -, mint a kreatív otthoni játékok? Eljöhet egyáltalán ez a pillanat, ha valaki a Wabasabiparkban nő fel? 🙂

 A szülők nagyban befolyásolják gyermekük ízlésvilágát avval, hogy milyen tárgyakkal veszik körül magukat az otthonukban, és hogy milyen játékokat választank nekik a közvetlen környezetükbe. Ha kiskoruktól a természetesség jellemzi a közegüket, akkor kisebb lesz az igényük a kacatokra. De akkor is lesz! J Ha a gyerek már legalább egy játékboltot látott is életében, akkor el fog csábulni, legyen akárhány éves. Érthető, hiszen olyan mesés ott minden, csillognak a flitterek, zenélnek a vonatok, beszélnek a babák, egy egész szekrény tele van plüssökkel… Szóval teljesen valószerűtlen látvány fogadja őket, mintha egy álomba léptek volna. És ebből a csodából ők is akarnak egy kis szeletet. Persze az otthoni környezetben az az egy játék, amit kiválasztanak a sokaságból a ragyogó körítés nélkül már lehet, nem is olyan csodás, és sokszor sanyarú sorsra jut. De emellett azt is meg kell említsem, hogy vannak játékok, melyeket nagyon hasznosnak találok, annak ellenére hogy műanyagból készülnek. Főleg a tudományos, vagy felfedező játékok ilyenek, mint pl. a mikroszkóp, búvárkészlet vagy akár egy programozható robot. Egyébként a tablet sem ördögtől való, megfelelő életkorban, megfelelő célra használva.

Mit gondolsz, mennyire nyitottak manapság a szülők ezekre a kézműves, otthon is bármikor elkészíthető játékokra? Gyakran kapsz pozitív visszajelzéseket a munkásságod kapcsán?

Sok pozitív visszajelzést kapok. Úgy látom, hogy a szülők nyitottak a saját készítésű játékokra, főleg ha azok olyan egyszerűen kivitelezhetők, mint amiket nálam is látnak. És annak külön szoktak örülni, hogy csak otthon található, vagy a kertben fellelhető anyagok kellenek hozzá, így nem kerülnek semmibe. Többen megcsinálták már a levél-tangramot, a nyuszis kincskereső lapot és a természetes anyagokkal színezett házi gyurmát is. Ezek tényleg hamar megvannak, és a gyerekeket is be lehet vonni az alkotás folyamatába.

Egyértelmű, hogy fontos számodra a környezettudatos gondolkodásmód átadása a gyerekeknek, de mennyire jellemez ez téged a mindennapokban is? 

Nem vagyok megszállott környezetvédő, nem kötözöm magamat a fákhoz, de igyekszem fenntartható otthont vezetni, és jó példát mutatni másoknak. Vannak még hiányosságaim, amin igyekszem változtatni, de már megtettem a kezdő lépéseket. Támogatom a mosható pelenkázást, a mosószappant, a mosódiót, az ecetes- mosószódás takarítást, a vászonszatyrokat, kulacsot, autó helyett a tömegközlekedést, stb. Az ilyen egyszerűen megvalósítható dolgokra nyitott vagyok.

Andi munkásságát az Instagrammon tudjátok nyomon követni a Wabi Sabi Park oldalán, szerintem érdemes időnként ránézni és feltöltekezni a játékötletekből, főleg most, hogy közeleg a nyár, ami számtalan természetes alapanyagot kínál a gyerekek számára otthon készült játékokhoz. Ha pedig nektek is vannak hasonló ötleteitek, osszátok meg velünk kommentben! 🙂

Ha tetszett a posztom és szívesen olvasnál még hasonló témákban, kedveld a Facebook oldalam >>ITT<< vagy a blog jobb oldalán található Facebook-dobozon keresztül 🙂

 

 

 

Ez is érdekelhet

Szólj hozzá!

avatar
  Subscribe  
Visszajelzés