Aki hulladékmentes, az vegán és minimalista is egyben?

Az egyik hulladékmentes közösségben többször találkoztam már a kérdéssel, vajon belefér-e az életmódunkba a húsfogyasztás, nem álszentség-e a zero waste mellett kampányolnunk csirkemell- vagy pörköltevőként, miközben tisztában vagyunk az állattenyésztés klímaváltozásra gyakorolt hatásaival? Egy másik, önkéntes egyszerűségről szóló csoportban gyakran bukkannak fel használt dolgok beszerzésére buzdító cikkek a “nemvásárlás” gyakorlata mellett. De ha tárgyak helyett elkötelezett minimalistaként inkább utazásra költjük a pénzünket, vajon hogyan egyeztethetjük össze a repülőgépek károsanyag-kibocsátását a hulladékmentes szemléletünkkel? A vidéki önellátó gazdálkodás megoldható minimalistán vagy végül rászorulunk a fogyasztói társadalom gyógyszerére, napelemére, ellátásaira?

Muszáj egyáltalán követnünk az összes tetszetős életviteli stílust, mindenben ugyanolyan tudatos emberré válnunk?

A válasz határozottan nem, én legalábbis képtelen vagyok tökéletesen összehangolni az összes engem érdeklő életmód alapelvét.

Úgy látom, a különböző életviteli stílusok átfedéseinek köszönhetően a tudatosság idővel afféle öngerjesztő folyamattá válik: elkezdünk érdeklődni egy bizonyos téma után, ami hozza magával a kapcsolódó témákat is, a végén pedig azon kapjuk magunkat, hogy totálisan megváltozott a világnézetünk. Tegnap még csupán a műanyagzacskókat akartuk elhagyni, ma már nemet mondunk a felesleges műszaki eszközökre is, mert időközben valaki valahol ráébresztett bennünket az erőforrások rohamos fogyatkozására és ezer további dologra, ami magunktól nem feltétlenül jutott az eszünkbe, hiába szúrták ki a szemünket a világban történő változások. 

Minimalista, hulladékmentes, vegán – talán jó lenne, ha mind lehetnék egyszerre, de valójában egyik sem vagyok teljes mértékben. A hasznos életmódok megismerése ugyanis nem jelenti, hogy az összes elvet/gyakorlatot a magunkévá akarjuk vagy tudjuk tenni. Bizonyos dolgok ütik egymást, más dolgokat nem találunk olyan fontosnak, mint a legelkötelezettebb követők és van, amit a külső körülmények nem engednek megvalósítani. Mondhatjuk úgy is, hogy a tudatosság és a teljes lemondás nem jár kéz a kézben egymással.

A lehető legnagyobb mértékben hulladékmentességre törekszem, de az utazásról nem tudok búcsút venni, akkor sem, ha odatesz az ökolábnyomomnak. 

Minimalista módon élek, és mégis örömömet lelem a karácsonyi kézműves dekorációk gyűjteményében, hiába tudom, hogy nincs ennyi díszre szükségem. 

Környezeti szempontból fontosnak tartom a vegánságot, ennek ellenére fogyasztok húst és tejtermékeket, mert nem hiszem, hogy az én heti húsz deka csirkémen múlik a klímaváltozás. 

Nem kell lelkiismeretfurdalást éreznünk a tökéletlenségünk miatt.

Ahogy a poszt elején írtam, tapasztalataim szerint az adott életmódok követői között is gyakran támad nézeteltérés abból, vajon mi fér bele ténylegesen a “szabályrendszerbe” és mi nem. Valóban léteznek olyanok, akik képesek egyszerre lemondani a hulladéktermelésről, a húsfogyasztásról és az utazásról, sőt, állítólag boldogan tudnak élni a vidék peremén érdemi pénzbevétel nélkül, csak a természetre hagyatkozva – de ez nem én vagyok. Azt gondolom, többségünk egyáltalán nem ennyire hulladékmentes és minimalista. 

A végső következetés tehát az, hogy aki hulladékmentes, az nem lesz automatikusan vegán vagy minimalista, ahogy a vegánok sem feltétlenül válnak hulladékmentessé és a minimalisták sem kapkodnak okvetlenül a hulladékmentes holmikért. Fontos, hogy tiszteletben tartsuk egymás nézeteit, hiszen nem járunk ugyanott az úton, talán soha nem is fogunk és tulajdonképpen nem a felsorolt életmódokban elért tökéletesség a lényeg, hanem a jobbra való törekvés. Húsevéssel, utazással vagy nélkülük. 

Ti hogy álltok a témával, mennyire sikerült összehangolnotok a különböző életmódokat?

 Ha tetszett a posztom és szívesen olvasnál még hasonló témákban, kedveld a Facebook oldalam >>ITT<< vagy a blog jobb oldalán található Facebook-dobozon keresztül 🙂

 

Ez is érdekelhet

Szólj hozzá!

avatar
  Subscribe  
Visszajelzés