A műanyag szivacstól a hulladékmentes mosogatásig

Egy környezettudatos otthon vezetése nálam azzal kezdődik, hogy a látványos lakberendezési pontok kizöldítése helyett először a hétköznapi feladatokat próbálom meg fenntarthatóbbá tenni, a háztartási teendők ugyanis több hulladékkal járnak, mint az örök életre vásárolt ökodekorációk. Tipikus példa erre a mosogatás, hiába van gépem, a fa eszközöket, a nagy edényeket vagy a robotgép alkatrészeit még mindig kézzel mosom el, a hagyományos technikát követve tehát rendszeresen dobálhatnám a szelektív gyűjtőbe a szivacsom vagy a mosogatószeres flakonom. A szelektív hulladékgyűjtés helyett viszont arra törekszem, hogy egyáltalán ne legyen mit kidobni, mert ennél fenntarthatóbb módszert egyszerűen nem ismerek. 🙂

Az én hulladékmentes mosogatási evolúcióm néhány környezetbarátként reklámozott kender- és kókuszszivaccsal indult, amiből a lelkesedés hevében nyomban beraktároztam másfél évre valót. Bedőltem a greenwashingnak, pedig már a dobozon is ott állt feketén-fehéren, hogy mindössze a dörzsi rész készült természetes anyagok hozzáadásával, egyébként újrahasznosított műanyagból áll az egész szivacs. Ez nyilván zöldebb alternatíva volt, mint a hagyományos mosogatószivacs újonnan előállított műanyaga, de számomra  még mindig nem elég zöld. A hulladékmentes közösségben szerencsére hamar felvilágosítottak arról, hogy vannak fenntarthatóbb megoldások is a bézs szivacsoknál, ilyen például a tawashi, a mosogatókefe és a luffa

A szivacsok, amiket sokáig nélkülözhetetlennek hittem

Az “ökoszivacsokat” tisztességesen elhasználtam itthon, időközben pedig nekifogtam komposztálható mosogatókefét keresni. Az első körutamon hoppon maradtam, végigjártam az összes üzletet, ahol állítólag kapható volt a fanyelű kefe, de az eladók mindenhol sajnálkozva közölték, hogy csupán műanyagkefét tartanak a polcokon. Ennyit az állítólag rohamosan terjedő környezettudatosságról. Az egyik helyi boltból azért nagy nehezen sikerült összekaparnom egy félig lebomló kefét (a sörtéi sajnos műanyagból készültek), amit biztosan nem dobok ki, míg használható, legközelebb azonban valamelyik webshopból rendelek növényi- vagy lószőrsörtével készült mosogatókefét. 

Így néz ki a luffaszivacsom két hónap használat után

Végül a luffában találtam meg a tökéletesen hulladékmentes társam. A luffatök egy eredetileg Ázsiából származó, de nálunk is termeszthető növény, amelynek kiszárított és feldarabolt termését régóta használják a szépségiparban, mára pedig teret nyert magának a környezettudatos konyhákban is. Én speciel semmi különbséget nem tapasztaltam hatékonyságban a műanyag szivacsokhoz képest, a luffatök is jól formázható, habosodik, elég dörzsis ahhoz, hogy eltávolíthassam vele a szennyeződéseket, ráadásul mosógépben tisztítható. Az életciklusa végén kidobhatjuk a komposztba, és extra pont jár neki azért, mert hazai körülmények között is megterem, tehát semmi akadálya annak, hogy a saját kertünkben termesszük meg a mosogatószivacsunkat.

A műanyag szivacsot egyébként korábban valamiféle kötelező rossznak tartottam, egy olyan háztartási eszköznek, ami nélkül környezettudatosként sem lehet élni, de mint sok más holmiról, erről is bebizonyosodott, hogy teljesen felesleges a konyhámban, hiszen találok rá hulladékmentesebb alternatívát. A mosogatóeszközök mellé természetesen házilag készített mosogatószer dukál, az én receptemet még tökéletesíteni kell, de végeredményében úgy érzem, szép lassan búcsút mondhatok a hulladéktermelésnek mosogatáskor. Egy lépés hiányzik még: a házilag készített mosogatótablett tesztelése.

Ha tetszett a posztom és szívesen olvasnál még hasonló témákban, kedveld a Facebook oldalam >>ITT<< vagy a blog jobb oldalán található Facebook-dobozon keresztül 🙂

 

 

Ez is érdekelhet

Szólj hozzá!

avatar
  Subscribe  
Visszajelzés