A húsfogyasztásról túl a fancy vegánságon, avagy ezért eszek kevés húst

A magyar étkezési szokásokról általában két dolog jut eszembe, először az, hogy az emberek többsége valamiért nagyon szeret zabálni és tukmálni ( egyélfiam, mér’nemszedszmégegytányérral, kóstoldmegvagymegsértődök), másodjára meg, hogy amiben nincsen hús, az nem is étel 🙂

Én nem vagyok sem vegetáriánus, sem vegán, de tudatosan kevés húst fogyasztok. A tudatosságot azért tartom fontosnak kiemelni, mert úgy látom, mostanára egész jóléti mítosz íródott a hús köré, és sokak fejében él az a tévképzet, hogy aki megteheti, úgyis húst eszik. A csirkemell és a rántott karaj státuszszimbólum lett, ezzel párhuzamosan pedig kialakult egyfajta előítélet, hogy csak csórók és különcködő, csimbókos hajú ősvegánok választják a cukkinifasírtot egy jól megsült libacomb helyett, hogy megmentsék az állatokat a mészárszéktől.

Amikor idén májusban Gergő javaslatára egy hónap erejéig búcsút mondtunk a húsnak, volt szerencsém megtapasztalni a fentieket: akadt olyan kollega, aki finoman odaszúrta, hogy ő bizony az ételen pont nem spórolna és akadtak bőven olyanok, akik minden áldott nap igyekeztek meggyőzni arról, hogy a vega ismerőseik haldokolnak a húshiány miatti erőtlenségtől 🙂 Na igen, mindkét oldalon vannak önkéntes térítők, de én személy szerint a visszafogott példamutatásban hiszek az erőszakos győzködés helyett. Nem kérdezek meg senkit az ebédlőben, miért fogyaszt naponta húst, de ha szóba kerül a téma, felvállalom, hogy káros szokásnak tartom.

És miért nem eszek gyakrabban húst, ha amúgy szeretem az ízét, megtehetném, ráadásul le sem tudnám tagadni, hogy az elhatározásomnak nincs köze az állatok szenvedéséhez? Azért, mert a rendszeres húsfogyasztás tönkreteszi a szervezetünket és a bolygónkat is, én pedig nem akarom harminc év múlva azt mondani a gyerekeimnek, hogy bocsi, amiért felfaltam a jövőtöket, de olyan finom volt. Ez a színtiszta igazság, bármilyen félelmetesen hangzik.

Minden kiló hússal magunk alatt vágjuk a fát

A klímaváltozás olyan dolog, amit már a legszkeptikusabb hozzáállással sem tudunk tagadni, hiszen a saját bőrünkön érezzük a hatásait, például a szélsőséges időjárási jelenségeket vagy a termőföldek elsivatagosodását. Az elmúlt két évszázadban megsokszorozódott az emberiség húsfogyasztása, és míg régen a többség csak ünnepnapokon látott állatot az asztalon, manapság reggelire felvágott dukál, ebédre valami sült, estére meg mindkettő váltakozva. Bár a kutatók nagyon régóta hangoztatják, hogy az állattenyésztés növekedése hatalmas környezeti katasztrófa felé sodor minket, sokan mintha meg sem hallanák, mintha el sem hinnék, hogy tényleg olyan nagy gond a jelenlegi húsfogyasztási trend.

Tulajdonképpen miért okoz problémát, ha minden nap hús eszel? Az állattenyésztés rengeteg energiát és helyet követel magának, a Földön viszont lassan elfogynak az ehhez szükséges kapacitások.

 

A mezőgazdasági területek közel 70%-a az állattenyésztést szolgálja, hiszen nem csak maguknak az állatoknak van szükségük elegendő helyre, hanem a számukra megtermelt takarmánynak is, ennek következményeként évtizedek óta komoly erdőírtások folynak. A globálisan lecsökkent fa- és növényállomány miatt a levegőben nő a szén-dioxid szint, a szarvasmarha termelés a metánkibocsátást növeli, a takarmányhoz szükséges trágyázás során nitrogén kerül a légkörbe – nos, ez a három üvegházhatású gáz játssza a legnagyobb szerepet a gobális felmelegedésben.

Az erdőírtás és a trágyázás azonban nemcsak a légkörre van hatással, hanem a termőföldekre is, a mikroklíma megváltoztatása ugyanis talajeroziót és elsivatagosodást okoz. Az emberek száma nő, de csökken az élelemtermelésre felhasználható terület, és sokaknak még mindig nem kondul meg a fejében a vészharang. Ha a termőföldek tönkretétele nem lenne elegendő, az állattenyésztéshez háromszor annyi vízre van szükség, mint a növénytermesztéshez, de arról se feledkezzünk meg, természetesen, hogy a növények nagy részét is takarmánynak szánják.

Lényegében azért írtjuk ki az oxigént biztosító erdőket, hogy a helyükön takarmányt termeljünk, amelyeket aztán feletetünk az állatokkal – mi történne, ha egyszerűen csak magukat a növényi táplálákokat fogyasztanánk ahelyett, hogy elpazarlunk több mázsa búzát, amiből végül mindössze fél kilónyi állatot nyerünk? Ha egy kilogramm hús helyett egy kilogramm lencsét, zöldséget vagy barnarizset ennénk, ha az egész népesség harmadára csökkentené a húsfogyasztását, azzal egy körülbelül Afrika nagyságú terület szabadulna fel a művelés alól, hiszen nem lenne szükségünk ennyi termőföldre.

A rendszeres húsfogyasztás komoly egészségügyi problémákat okoz

2015 októberében nagy felzúdulást váltott ki, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) hivatalosan is felvette a rákkeltő élelmiszerek körébe a vörös- és a feldolgozott húsokat. Tudom, évek óta más sem folyik a csapból, minthogy minden étel rákkeltő és káros, ezért sokan már csak legyintenek a figyelmeztetésekre, de egyre több táplálkozástudományi kutatás és teszt bizonyítja, hogy a rendszeres húsfogyasztás tényleg hozzájárul az ún. civilizációs betegségekhez. Ezek manapság már nem feltételezések, hanem orvosi tények.

túlzott állati fehérje-bevitel a daganatos megbetegedéseket segíti elő, a magas koleszterintartalmú húsok pedig szív- és érrendszeri problémákat okoznak, márpedig pont ez a két betegség vezeti globális szinten a halálozási okokat. Itt szeretném megjegyezni, hogy bár a húspártiak körében mindig mindenkinek akad egy 90 évet megélt nagyapja, aki egész életében szalonnát és pálinkát reggelizett, mégsem ismerte a betegséget, a statisztika azért kicsit mást mutat. Ma Magyarországon minden második ember szívbetegségben, és minden negyedik ember rákban hal meg, tehát szerintem nem szabad félvállról venni a húsban rejlő kockázatokat.

A köszvényt korábban például a “gazdagok betegségének” nevezték, mert többnyire azok a tehetős emberek szenvedtek tőle, akik megengedhették maguknak a rendszeres húsfogyasztást (köszvényt általában sok hús miatt felhalmozódó húgysav okozza). A régiek is tudtak valamit, nem igaz?

 

A húsfogyasztás kapcsán muszáj megjegyeznem, senkit nem szeretnék elhalálozási statisztikákkal riogatni, mert természetesen nem csak a hús okozhat komoly betegségeket és az alkalmi húsevéstől sem leszel automatikusan rákos. A lényeg a mennyiség csökkentésében rejlik, kivéve persze, ha hetven évesen szívesebben feküdnél a kórházban, minthogy az unokáiddal játssz. Ez is egyfajta szemlélet, bár érdemes mellékesen figyelembe venni, hogy a klímaváltozás a gazdaságok összeomlását is magával hozza, tehát nem biztos, hogy hetven éves korodban lesz olyan kórház, ahol megfizethetően gyógyítanak.

A hétköznapi vegetáriánusok lesznek a megmentőink?

A posztom olvasása során talán (remélem) megfogalmazódott benned a gondolat, hogy ideje lenne növényi alapú étrendre váltanod, ám képtelenségnek érzed, hogy lemondj a húsról. Ne aggódj, egyelőre én is. Szeretem a vasárnapi húslevest cérnametélttel, a mézes-chilis csirkeszárnyat, a bolognai spagettit. De csak azért, mert szeretem ezeket a fogásokat, nem kötelező gyakran elkészítenem 🙂

Egy szintén életmódbloggal foglalkozó ismerősömtől hallottam először azt a kifejezést, hogy “hétköznapi vegetáriánusok”. A mozgalomban részt vevők önkéntes elhatározásból nem fogyasztanak állati eredet ételeket hétköznaponként, csak hétvégén és ünnepnapokon, így anélkül tesznek jót a környezettel és a saját egészségükkel, hogy szélsőséges lemondásokra kényszerülnének. Te is választhatod azt a lehetőséget, hogy a hétből kijelölsz három-négy olyan napot, amelyen egyáltalán nem eszel húst. A jól ismert kifogást, miszerint “hússal nem lehet jóllakni” máris felejtsd el, hiszen Magyarország a világ 4. legkövérebb országa világszinten, ahol a felnőttek több mint 60%-a túlsúlyos – ezek szerint mi, magyarok, igenis túl jól lakunk. Csak nem a megfelelő táplálékkal.

           A sütőtökös lepcsánka receptjéért kattints a képre

Az interneten rengeteg információt találsz a növényi étrendről, a benne található élelmiszerek tápanyag- és kalóriatartalmáról vagy a komplettálásról, az alapvető szabályok követése mellett egyetlen percig sem kell aggódnod, hogy éhen maradsz vagy hiánybetegségeid alakulnak ki. Sőt, garantálom neked, minél kevesebb húst eszel, annál kevésbé fogod kívánni. Ma már el sem tudom képzelni, hogy naponta fogyasszam, a vörös húsokat és feldolgozott készítményeket szinte teljesen száműztem az étrendemből, mert nem esik jól többé.

A klímaváltozás, tetszik vagy sem, itt van a nyakunkon. Az ENSZ legfrisebb becslései szerint 2050-re közel 10 milliárd ember fog élni a Földön és a fogyasztás növekedése miatt a jelenlegi élelmiszertermelést meg kellene kettőzni. A termőföldek azonban lassan elfogynak, az összes erdőt pedig nem írthatjuk ki. Én úgy gondolom, nem viselheti csupán az emberek egy csoportja a világmegváltás terhét, mindannyiunknak osztozni kell a nehézségekben, ha a magunk kedvéért nem, hát azért, hogy a gyerekeinknek még jusson ennivaló. Ha ehhez kevesebb húst kell enni, akkor együnk kevesebb húst.

Titeket mi ösztönzött arra, hogy teljesen vagy részlegesen lemondjatok a húsról?

Ha tetszett a posztom és szívesen olvasnál még hasonló témákban, kedveld a Facebook oldalam >>ITT<< vagy a blog jobb oldalán található Facebook-dobozon keresztül 🙂

 

 

Ez is érdekelhet

Szólj hozzá!

avatar
  Subscribe  
Visszajelzés