A hazai “csomagolt” és a külföldi “környezettudatos” termékek dilemmája

A környezettudatosságban néha nincsenek jó döntések, mert hiába változunk, a világ sajnos nem változik a mi tempónkban. Magyarország pláne nem. Vásárlás közben rendszeresen belefutok abba a problémába, hogy a hazai termékek műanyagból készülnek, csomagoltak vagy egyéb módon szennyezőek, a többszörhasználható és komposztálható dolgok viszont a világ túlsó feléről érkeznek. Fifty-fifty, mondhatnám, mert az az igazság, hogy sejtelmem sincs, merre billen a mérleg nyelve ebben a fenntarthatósági dilemmában. Néha csak tanácstalanul állok a pult előtt, azon tanakodva, vajon mit válasszak a két lehetőség közül, és van-e egyáltalán jelentősége a választásomnak, ha úgysincs tökéletesen zöld megoldás?

A szállítás gyakran megterhelőbb a környezetnek, mint maga a termék

A blog közösségi oldalain nemrégiben posztoltam egy képet a kínai bambusz fültisztító pálcikáimról, és hadd áruljam el, hogy a származási helyet látva úgy éreztem, ilyen lehet az, mikor adunk a sz*rnak egy pofont. Kína a világ másik felén van, tehát mire ideérnek az importált zero waste termékek, a szállítás során elképesztő mennyiségű káros anyag kerül a vízbe, földbe, levegőbe. Igen, talán én voltam az elővigyázatlan, mikor az angol nyelvű feliratot látva nem néztem meg, honnan jön a csomag, de azért felmerül a kérdés, hogy ha megnézem, akkor majd hirtelen kinő a földből egy magyarországi tölgyfákat feldolgozó fültisztítópálcika-készítő cég, mint a mesebeli sárkányfogvetemény?

Ugyanez a dilemma fogad élelmiszervásárláskor is, márpedig enni kell, az alapanyagokról nem mondhatok le a hulladékmentesség kedvéért, főleg, mert a 100-1001 kihívásom egyik pontja, hogy elérem és tartom a 60 kg-ot, amire még rá kell gyúrnom kicsikét 🙂 Na de, a lényegre visszatérve, a spanyol csomagolatlan bioparadicsom első látásra sokkal környezetkímélőbb választásnak tetszik, mint a jó öreg műanyagfóliába bugyolált magyar paradicsom, csakhogy itt szintén szembesülnünk kell a káros anyagokkal, amit a paradicsomszállító kamionok és repülőgépek bocsátanak ki. Elvégre, a légszennyezés sem bomlik le a két szép szemünkért.

Kerozin, polietilén, szén-dioxid, mikroműanyag… ember legyen a talpán, aki nyugodt szívvel választja valamelyiket, ha nem talál a piacos pulton egy öreg nénit, akit csomagolásmentesen árulja a kertben termett bumszli zöldségeit.

Vajon lesz-e jövője a zöld vállalatoknak itthon?

Magyarországon csak az elmúlt két-három évben jött igazán divatba a környezettudatosság témája, így egyelőre nem tolonganak a piacon azok a kis, regionális cégek, amelyek lehetőséget adnának a fenntartható vásárlásra. A hulladékmentes webshopok és csomagolásmentes boltok sem tudnak csodát tenni, hiszen abból kell gazdálkodniuk, amit találnak, és ha mindössze kínai, egyiptomi vagy ugandai gyártmányú zero waste termékeket tudnak beszerezni, akkor egyszerűen képtelenek lesznek magyar alternatívákat felkínálni. nekünk. Marad az eldobható magyar vagy az újrahasználható külföldi.

2021-től elvileg betiltják az Európai Unióban az egyszerhasználatos műanyagokat, nem tudom, ennek következményeként várható-e, hogy kialakuljon hazánkban egy zöld vállalkozói réteg, ahol a termékek helyi alapanyagokból és helyben készülnek. Azt a kérdést, vajon hajlandóak-e a magyarok több pénzt áldozni környezettudatos magyar termékekre, szinte fel sem merem tenni magamnak, pedig a méretgazdaságosság elhagyása kétségtelenül nagyobb költségeket jelentene, ami biztosan az árakban jelenik meg.

A végeredmény: környezetszennyezés – személyes felelősségvállalás – 1:0. Ideiglenesen a klímaváltozás nyer, mert akarhatok én csomagolásmentesen vásárolni, kizárólag helyi termelőktől, csakis természetes alapanyagú termékeket, ha nincs ilyen lehetőség a közelemben, akkor nincs. Választanom kell, hogy a látszólag környezettudatos külföldit veszem meg, vagy az egyértelműen káros magyar alternatíváját. Esetleg hagyom a fenébe mindkettőt, és visszaköltözök egy barlangba.

Mi a megoldás a magyar vs. külföldi termékek környezetvédelmi problémájára?

A legkézenfekvőbb megoldás, ha átgondoljuk, valóban szükségünk van-e az adott termék bármilyen verziójára. Jó példa erre a szívószál, amit mindenféle flancos hulladékmentes csomagban meg lehet vásárolni újrahasználható fém vagy bambusz változatban, pedig végső soron egy felnőtt ember nyugodtan megihatja a koktélját szívószál nélkül is. Nem muszáj mindent beszerezni, ami jól néz ki a zöldbloggerek képein, tehát sok esetben a külföldi és magyar terméket is hanyagolhatjuk, ezzel megszűntetve a választási kényszert.

Persze, ez a megoldás nem húzható rá az életünk minden apró szegletére. A távolból érkező avokádóról, fügéről vagy banánról lemondhatunk, de magáról az élelmiszerről akkor sem, ha csak csomagoltan tudjuk megvásárolni. A kínai fültisztító pálcikát, indiai kézkrémet, holt-tengeri fürdősót le tudjuk cserélni közelebbi alternatívákra, ám a fogkrémet vagy kontaktlencse-folyadékot valószínűleg sosem fogjuk tudni kimérősen beszerezni, és én speciel egyetlen magyar gyártmányú kontaktlencse-tisztítóról sem tudok.

Az esetek többségében két rossz közül kell kiválasztanunk valamelyiket, és őszintén megmondom, közel három évnyi hulladékmentességre való törekvés után sem tudom megmondani, mi az igazán jó döntés ilyen esetekben. Én személy szerint – az élelmiszer kivételével – a külföldi környezettudatos termékekre voksolok, mert úgy gondolom, a zöld változatok előtérbe helyezésével a hazai piacot is rákényszerítem a változásra, hiszen kénytelen újragondolni a gyártási koncepcióját, ha szeretne hosszútávon vásárlóként megtartani.

Ti mi alapján döntötök, ha csak magyar műanyag, csomagolt és külföldi zero waste termékek állnak rendelkezésre vásárláskor?

Ha tetszett a posztom és szívesen olvasnál még hasonló témákban, kedveld a Facebook oldalam >>ITT<< vagy a blog jobb oldalán található Facebook-dobozon keresztül 🙂

 

 

 

Ez is érdekelhet

Szólj hozzá!

avatar
  Subscribe  
Visszajelzés