5 tévhit a minimalista életmóddal kapcsolatban

A Simplicity fesztiválon tartott, szerintem kissé gyakorlatlanra sikerült előadásom óta egyre gyakrabban fordul meg a fejemben, hogy valamiféleképpen definiálnom kellene nektek, mit értek tulajdonképpen minimalista életmód alatt. Vagy mit nem. 🙂A magyarázkodástól ugyan feláll a szőr a hátamon, mégis azt veszem észre magamon a blog indítása óta, hogy úton-útfélen mentegetőzök és szabadkozom, mert…

…igen, arra nincs szükségem, mégis megvettem

…az tényleg egyszerűbb lenne úgy másnak, de nekem nem

…tudom, hogy a fehér fal minimalista, csak izé

…valóban önsanyargatásnak tűnhet, hogy így élek, pedig

…nem, nem azért nincs olyanom, mert csóró vagyok, hanem

Talán értitek a dilemmámat. Az önkéntes egyszerűsítést megélni könnyebb, mint egy átfogó és hiteles képet adni arról, mivel jár tulajdonképpen a hétköznapok során ez a naaaagy megvilágosodás. Mindenestre, összegyűjtöttem nektek néhány tévhitet, amivel egyáltalán nem értek egyet.

Minimalizmus=nemvásárlás

Megvenni valamit időnként, ami örömet okoz, nem bűn vagy katasztrófa, hanem egy természetes emberi vágy. A tudatos fogyasztáscsökkentés hívőjeként szívesen beszélek ugyan arról az időszakomról, amikor hónapokig szinte semmit nem vettem az alapvető dolgokon kívül, ettől függetlenül én is szoktam olyasmiket beszerezni, ami mások szerint hülyeség vagy felesleges. 🙂 Szerintem a lényeg a mértéktartáson van, és azon, hogy sikerüljön teljes mértékben kizárni az életünkből a társadalmi nyomáson alapuló vásárlást.

Minimalizmus=fehér, letisztult, kontrasztos

Azt hiszem, még a blogon bemutatkozó sajátotthon-projektem előtt érdemes letisztáznom, hogy a minimalista életmód és minimál lakberendezési stílus nem ugyanaz, én legalábbis sosem használtam ilyenféle összefügésben ezt a két egyszerűsítő irányzatot. Persze, értem a korrelációt a letisztult, sallangoktól mentes lakások és a szintén letisztulni próbáló életek között, mégis azt mondom, egy otthon a kacatok, nem pedig a színek, csipkék és kiegészítől hiányától lesz minimalista.

Minimalizmus=nem becsülünk semmit

Az önkéntes egyszerűsítés elveinek megismerése azóta tényleg könnyen és lelkiismeretfurdalás nélkül szabadulok meg mindentől, ami nem okoz valós örömöt, de ez nem azt jelenti, hogy nem becsülöm meg a holmikat. Épp ellenkezőleg! 🙂 Azóta tudom igazán becsülni mindenem, mióta a minimalizmus jegyében alaposan megválogatom, mi kerül be a kosaramba és csak olyan holmikat szerzek be, amelyek valóban örömet okoznak nekem.

Minimalizmus=ingerszegény élet

Sajnos tudom, milyen kizsigerelő és fárasztó az éveken keresztül tartó multitasking állapot, úgyhogy ma azt vallom, az igazi élet akkor kezdődik el, amikor megtanulunk végre a felesleges tárgyakon túl a felesleges tevékenységektől is megszabadulni. A kevésre koncentrálni, átélni, csodálni, kiélvezni azokat az elfoglaltságokat, amelyekel szívből csinálunk, nem (félreértelmezett) kötelességből.

Minimalizmus=megoldás a problémákra

A sok pozitív cáfolat után muszáj elmondanom, hogy bármennyit adott nekem a minimalizmus, a problémáim jelentős részét bizony nem oldotta meg. 🙂 Több pénzem marad, de nem vagyok olyan gazdag, hogy ne kelljen dolgoznom; kevesebb stressz ér, mégis az egekig szökik időnként a pulzusom az idegességtől és bár rengeteg időt megspórol nekem, időnként még mindig összecsapnak a fejem fölött a hullámok.  

Ha tetszett a posztom és szívesen olvasnál még hasonló praktikákról vagy gondolatokról az életed megkönnyítéséhez, kedveld a Facebook oldalam >>ITT<< vagy kövess az Instagramon🙂

Ez is érdekelhet

Szólj hozzá!

avatar
  Subscribe  
Visszajelzés