5 szokás, amit a slow livingen keresztül élek meg

Szerencsés vagyok, hogy én még ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik végtelen információ-áramlás nélkül élte meg a gyerekkorát, mert így legalább első kézből tudom, hogy az a régi, felesleges ingerektől mentes világ nem csupán a legendákban létezett 🙂 Tényleg volt élet wifi nélkül, a mindennapok lassúsága pedig nem azt jelentette, hogy az órák alig vánszorogtak egyik naptól a másikig, hanem azt, hogy mindig elég időnk maradt átérezni a pillanatokban rejlő szépséget.

Egy egész délutánt a szabad levegőn, néhány jó regényt, a tavasz első zöldségeivel megrakott friss kenyér ízét, ilyen sallangos apróságokra gondolok.

Ma már magamon is észreveszem, hogy ha nem figyelek oda tudatosan a pillanatok megélésére, akkor egyszerűen elrohan mellettem az idő. A jelenségnek két okát látom: egyrészt gyerekkorom óta megsokszorozódtak az elvégzendő feladataim, másrészt – kár lenne tagadni – engem is beszippant időnként az online tér, márpedig az internetnél időrablóbb dolog nem létezik manapság. Leülök tíz percre, és mire feleszmélek, eltelt egy óra. Vagy kettő.

A végeredmény ígyis-úgyis az, hogy megint rohannom kell, ha minden elintéznivalónak a végére szeretnék érni, tehát akaratlanul is átadom magam a stressznek, fáradtságnak, figyelmetlenségnek. A slow living filozófiája viszont arra sarkall, hogy megálljak a hétköznapi rohanás forgatagában és visszacsempésszem az életembe a pillanatok megélését.

Milyen szokásokkal próbálok meg lassítani az életem tempóján?

  1. Wifimentes órákat vagy napokat tartok
    A slow living alapja, hogy leszakadunk végre az internetről, és nem csesszük el az időnket telefonnyomogatással, közösségi oldalak pörgetésével vagy céltalan böngészéssel. Igyekszem minden második vasárnapot teljesen wifimenten megélni, illetve száműzni a telefont a közelemből a reggeli órákban. A próbálkozásaim néha kudarcba fulladnak (te mennyi időt bírsz ki a telefonod nélkül?), de még így is rengeteg szabadidőt nyerek, amikor értelmes és kreatív dolgokkal foglalkozhatok.
  2. Hét közben is megadom az étkezések módját
    Főzéspárti vagyok, a férjemmel az esetek 99%-ában itthon készült ételeket fogyasztunk. Az utóbbi időben rászoktam, hogy ha puccba éppen nem is vágom a fogásokat a tányéron, azért megpróbálom ízlésesen elhelyezni őket, fine dining pozíciókat alkotok, fűszerrel vagy magvakkal díszítem az ételt – esküszöm, sokkal jobban esik, mintha odavágnám az asztalra a lábasban. A hangulat kedvéért néha gyertyát gyújtok itthon, borozunk a hideg vacsora mellé vagy ételkülönlegességeket próbálunk ki.
  3. Minden este könyvet olvasok elalvás előtt
    Az olvasás valójában nem slow living szokás esetemben, kamaszként teljesen természetes volt számomra egy jó regénnyel a kezemben elaludni, az elmúlt évek során azonban sok olyan negatív időszakot éltem meg, amikor az egész napos stressz után úgy éreztem, maximum a telefon nyomogatásához van lelkierőm. Ez rossz beidegződés maradt nálam, egészen addig, míg meg nem tanultam a nap végére elengedni a problémákat – azóta általában kikapcsolom a wifit, ha ágyba kerülök és inkább olvasással vezetem le a stresszt.
  4. Hétvégente nagy sétákat teszek a környékünkön
    Kertes házban nőttem fel, természetfüggő vagyok, és különben sem tartom normális embernek, aki képes napokon-heteken keresztül a lakásban begubózva élni az életét 🙂 Sajnos, jelenleg nincs saját kertes házam, ráadásul a munkahelyemen is csak az ablakon keresztül bámulhatom a napsütést, úgyhogy jobb híján a lakáshoz tartozó kis közös kertben iszom meg reggelente a kávém, és hétvégente keresztül-kasul járom a környéket, hogy friss levegőt szívhassak. A szabad ég alatt lenni jelenti számomra a slow living csúcspontját.
  5. Kreatív hobbikat űzök kikapcsolódásként
    A felgyorsult életmódomat leginkább a művészeti hobbijaim sínylették meg. A húszas éveim előtt viszonylag sokat írtam, rajzoltam vagy kézműveskedtem, de minél több feladatot zsúfoltam össze a munka mellett, annál ritkábban tudtam időt szakítani ezekre a tevékenységekre. Most igyekszem ismét középpontba állítani az életemben a hobbikat, többek között ezért vezettem be a wifimentes napokat is. A régi hobbik mellé újakat keresek, tavalyelőtt megtanultam horgolni, jelenleg a bútorfestéssel szemezek.

A lista végére érve megkérdezhetnéd, tulajdonképpen miért nevezem slow living életmódnak azt, hogy járok egyet a környéken vagy felbontok egy üveg bort a vacsora mellé?  Emlékszem, amikor először találkoztam a pillantok megélésének filozófiájával, én is felröhögtem a gondolaton, hogy néhányan képesek komplett brandet építeni ilyen hétköznapinak tűnő események köré, aztán rájöttem a dologban rejlő igazságra. A legtöbbünk életéből tényleg hiányoznak a lassú események.

Te mikor töltöttél el utoljára egy egész napot internet nélkül? 🙂

Ha tetszett a posztom és szívesen olvasnál még hasonló témákban, kedveld a Facebook oldalam >>ITT<< vagy a blog jobb oldalán található Facebook-dobozon keresztül 🙂

Ez is érdekelhet

Szólj hozzá!

avatar
  Subscribe  
Visszajelzés