10 dolog, amivel spórolni tudok a konyhapénzen

Az emberek ritkán beszélnek egymás között a kiadásaikról, jobban szeretik megtartani maguknak – egyébként érthető okokból -, hogy mikor mennyit költöttek élelmiszerre vagy élvezeti cikkekre, néhány nyílt kosztpénzes beszélgetés kapcsán mégis feltűnt már nekem, mennyivel kevesebbet adunk ki ételre, mint más kétfős háztartások. A “kevés” persze relatív, mert vannak olyan családok, akik szinte versenyt űznek abból, kinek kell olcsóbban kihoznia a havi kaját, a káposztáskocka-rizseshús-paprikáskrumpli trióval szemben pedig nem tudok, és őszintén szólva, nem is akarok ringbe szállni.

A kérdés számomra inkább az, hogyan lehetséges egyszerre minőségi, tápláló, változatos ételeket enni és korrekt összeghatár alatt megúszni a bevásárlást. Egyesek szerint lehetetlen, szerintem megoldható némi szemléletváltással 🙂

A szemléletváltás alatt elsősorban azt értem, ideje leszámolni a tévhittel, miszerint az egészséges étkezés drága, ugyanis épp ellenkezőleg: minél több cukorbombát, tartósítószerrel teletömött készkaját és húst eszünk, annál drágább buli az étkezés. Nyilván nem kell teljesen lemondani ezekről, de érdemes mértéket tartani bennük. Mióta tudatosan csökkentettük vagy elhagytuk a felsorolt dolgokat az étkezésünkből, azóta még a folyamatos infláció ellenére is tartjuk a kosztpénz-keretünket.

Az én tíz spórolós taktikám, amit mindenki könnyen becsempészhet a saját háztartásába

  1. Kétheti menü és lista alapján vásárolok: nagyon régóta tartjuk a férjemmel azt a szokást, hogy két hétre előre összeírjuk magunknak a menüt és kizárólag azokat a dolgokat vásároljuk meg, amelyek felkerülnek a bevásárlólistára. A menü tervezésekor figyelembe vesszük az aktuális akciós kínálatot, emiatt és azért, mert a nagybevásárlások között kívül mindössze egy-két alkalommal járunk boltban friss gyümölcsért és zöldségért, nincs impulzusvásárlás. A legtöbb pénzt ugyanis azzal lehet elverni, ha kétnaponta beugrunk valamiért a boltba, aztán háromszor annyit vásárolunk, mint eredetileg terveztük.
  2. Kizárólag csapvizet iszok: a magyar csapvíz minősége világszinten is a legjobbak közé tartozik, nagyon komoly tisztítási követelmények vonatkoznak rá és literje még egy forintba sem kerül. Mindeközben a legolcsóbb 1,5 literes ásványvizek palackja 60 forint körül indul, vagyis litere minimum 40 forintra jön ki. A legolcsóbbnak! Miért vennék 40-60-szoros áron vizet, amikor a csapból is kiváló folyik és közben egyetlen műanyag palackot sem termelek vele? (Oké, most többnyire német vizet iszok, de arra ugyanez vonatkozik).
  3. Heti kb. három alkalomra redukáltam a húsfogyasztásom: egy korábbi posztban írtam már arról, milyen környezetvédelmi és egészségügyi szempontok miatt eszek kevés húst, tehát ez nálam nem kifejezetten spórolás kérdése, de azért nagyon meglátszik a kosztpénzen, hogy kerülöm az egyik legdrágább alapanyagot. A magas fehérjetartalmú hüvelyesek (csicseriborsó, lencse, babfélék) sokkal olcsóbbak és nagyon laktatóak.
  4. Amit tudok, házilag készítek el: úgy látom, ha igazán minőségi ételeket szeretnék enni viszonylag normális összegért, akkor a legjobb, ha rászánok némi időt a házi készítésű alapanyagokra. Péádául kéthetente megsütök egy nagyobb adag teljes kiőrlésű kenyeret, magvas bucit, bagettet és a fagyasztóba teszem. A házi tésztagépemmel 450 forintért csinálok meg 1 kg lasagne tésztát fél óra alatt, ugyanez a boltban 1600-1800 forint. A legtöbb dolog kedvezőbben kijön házilag: főzz paradicsomlevet, amikor a paradicsom ára lent van, tegyél el télire magadnak savanyúságot, csinálj otthon magtejet…
    Tudom, erre állítólag senkinek nincs ideje, de ha tartasz néha egy totál internet-és kütyümentes offline-hétvégét, biztosan be tudod zsúfolni valahova, ahogy mások is megteszik.
  5. A helyi idényzöldségeket- és gyümölcsöket keresem: gondolom, mondanom sem kell, hogy minden akkor a legolcsóbb, amikor éppen idénye van. Az interneten rengeteg táblázatot találhatsz arról, mikor minek jön el az ideje, például ITT, érdemes télen olyan zöldségekre összpontosítani az ízetlen uborka-paradicsom páros helyett, amit egyébként ritkán eszünk, pl. kelbimbót, fekete retket, céklát. Ha megszabadultál a félkész kajától, akkor elég hely lesz a fagyasztódban, hogy bevásárolj az aktuális szezonzöldségekből, amikor éppen a legolcsóbbak és eltedd őket későbbre.
  6. Nem tartom cikinek megvenni a sérült vagy leértékelt árukat: a legtöbb áruházban van egy polc, ahova a valamilyen okból hibás vagy kevesebbet érő termékek kerülnek leárazva, itt sokszor találhatóak olyan alapanyagok, amelyeknek igazából nincs semmi baja, csak 1-2 napon belül le fognak járni vagy megsérült a csomagolásuk, de a tartalmat nem érte kár. Ha úgyis szükségem van az adott dologra, miért ne venném meg olcsóbban?
  7. Ritkán fogyasztok édességet, üdítőket: a hús mellett talán a nassolnivaló a legdrágább kategória. Nálam ezek elhagyása is az életmódváltás miatt történt, ami nem azt jelenti, hogy sosem eszek édességet, de igyekszem megmaradni heti max. 2 alkalomnál – és az az igazság, hogy mióta tudatosan kerülöm a hozzáadott cukrot tartalmazó dolgokat, nem is kívánom őket. Üdítőt jóformán nem is iszok. Na, ez az a kategória, ami szintén nagyon meglátszik a kosztpénzen.
  8. Soha nem dobok ki ételt: nagyon haragszom az ételpazarlás miatt, úgyhogy igazi konyhamalac vagyok és mindig megeszem a maradékot, nehogy kukába kelljen dobni. Ha valamiből nagyon kevés marad, azt is hajlandó vagyok lefagyasztani, vannak kifejezetten erre vásárolt tárolóim, egyszemélyes adagoknak. A magyar háztartások fejenként 60-70 kg ételt dobnak ki minden évben, tehát ennyi pénz megy a lecsóba. Én nem azért dolgozok, hogy kihajítsam a pénzt a kukába, a kidobott kaja árán inkább nyaralni megyek 🙂
  9. Nagy tételben vásárolok tartós élelmiszert: bár a blogom egyik központi témája a minimalizmus, nem értek egyet azzal, hogy mindig csak annyi alapanyag legyen otthon, amennyire éppen szükségünk van, hiszen ez komplett idő- és pénzpazarlás. A tartós élelmiszerekből – olívaolaj, liszt, barnarizs – mindig betárazok a leértékelések idején, mert úgyis elhasználom őket előbb-utóbb.
  10. Mindig csak annyit eszek, amennyire szükségem van: nem annyit, hogy kipukkadjon tőle a nadrággombom, hanem amennyi a kellemes jóllakottság érzését kelti. A magyar lakosság közel 60%-a túlsúlyos, amiben az egészségtelen étkezés és mozgásszegény életmód (plusz egyeseknél bizonyos betegségek) mellett  szerepet játszik az is, hogy sokan addig esznek, amíg ki nem durrannak, de igazából ez is csak feleslegesen megevett pénz. Ráadásul súlyos egészségügyi következményei lesznek. 

Ha tetszett a posztom és szívesen olvasnál még hasonló témákban, kedveld a Facebook oldalam >>ITT<< vagy a blog jobb oldalán található Facebook-dobozon keresztül 🙂

Ez is érdekelhet

Szólj hozzá!

avatar
  Subscribe  
Visszajelzés